II. A gazdasági élet szerkezeti és
területi átalakulása
II. 1. A gazdasági termelés általános
jellemzői
A gazdasági termelés és a termelési
tényezők:
A gazdasági termelés: során a társadalom tagjai fogyasztásra és
beruházásra alkalmas javakat, valamint szolgáltatásokat hoznak létre a
termelési tényezők átalakításával.
A termelési tényezők: a társadalom rendelkezésére álló
erőforrásokat jelentik.
Az erőforrások csoportosítása:
o Humán
erőforrások:
Azt fejezi ki,
hogy a munkaerő fizikai állapota, szellemi képességei milyen mértékben járulnak
hozzá a gazdasági növekedéshez.
o Természeti
erőforrások:
A gazdasági
termelésben nélkülözhetetlenek, pl. ásványkincsek és energiahordozók, erdők,
mezőgazdasági termelésre alkalmas földterületek, éghajlati feltételek,
vízkészletek, stb.
o A
tőke:
Olyan
felhalmozott értéket, pénzt, vagyont, erőforrást jelent, amely tulajdonosa
számára rendszerint újabb munkaráfordítás nélkül is rendszeres jövedelmet
biztosít.
Három fő
formája van:
´ termelőtőke
(a termelésben lekötött, termelési célokra használt tőke)
´ árutőke
(az értékesítésre váró, árukban megtestesülő tőke)
´ pénztőke
(a korábbi tőkejövedelmekből származó tőke)
o A
technológia:
A technológiai
fejlődés, a műszaki haladás a gazdasági termelési folyamat központi eleme.
Gazdasági növekedés - gazdasági fejlődés
- gazdasági termelékenység:
A gazdasági növekedés: az adott társadalom által előállított javak
és szolgáltatások mennyisége, vagyis a gazdasági termelés tartósan emelkedik. A
gazdasági teljesítmény mérőszáma a GDP és a GNP.
A gazdasági fejlődés: a gazdasági termelőtevékenység szerkezeti
átalakulása.
A gazdasági növekedés hátterében
általában az erőforrások termelésbe történő nagyobb mértékű bevonása áll. A
gazdasági fejlődés rendszerint a gazdaság termelékenységének fokozódásával jár.
A termelékenység a kibocsátásnak a ráfordításokhoz viszonyított aránya.
Gazdasági szerkezet - foglalkozási
szerkezet
Gazdasági szektor: a három fő gazdasági szektor gazdasági
termelésből való részesedési aránya.
A három fő gazdasági szektor:
w A
mezőgazdaság: az élelmiszerek termelésével és egyes ipari nyersanyagok előállításával
foglalkozó gazdasági ágazat.
w Az
ipar: az az ágazat, amely kitermeli és feldolgozza a természetben található, a
gazdasági termeléshez szükséges javakat és mezőgazdasági termékeket.
w A
szolgáltatás: az anyagi javak termelésétől megkülönböztetett minden olyan
tevékenység, amely valakinek vagy valaminek a körülményeiben változást idéz
elő.
Az országok gazdasági szerkezetét
az alapján elemzik, hogy a bruttó hazai termék, a GDP előállításából az egyes
szektorok hány %-kal részesednek.
A foglalkoztatottak: a gazdaságilag aktív, munkavállaló személyek,
az ún. aktív keresők.
A foglalkozási szerkezet: azt jelenti, hogy az aktív keresők milyen
arányban vállalnak munkát a három fő gazdasági szektorban.
A gazdasági szerkezet és a foglalkozási
szerkezet alakulása a jelenlegi világban:
A világgazdaság vezető szektora a
20. század végén a szolgáltatás. A világ összes GDP értékének 61%-át ez a
gazdasági ágazat állítja elő. Az ipari termelés a GDP 32%-ához járul hozzá, s a
mezőgazdasági termelés csak 4%-a a világ GDP értékének.
Földünk aktív keresőinek fele a
mezőgazdaságban dolgozik.
II. 2. A mezőgazdasági termelés
A mezőgazdaság szerepe és jelentősége:
A mezőgazdaság az egyetlen
forrása az élet fenntartásához szükséges élelmiszereknek. A világ aktívan
dolgozó népességének fele még ma is ebben a szektorban tevékenykedik. A világ
összes GDP értékének mindössze 4%-a származik a mezőgazdaságból. Ennek oka,
hogy a gazdasági fejlődés előrehaladásával az agrártermékekkel szemben
felértékelődnek az ipari termékek és a különféle szolgáltatások. A fejlett
országokban az élelmiszerek iránti szükséglet csak a népesség gyarapodásával
arányosan emelkedik.
A mezőgazdasági termelés földrajzi
korlátai:
Földünk szárazföldjeinek csupán
12%-a alkalmas intenzív mezőgazdasági termelésre. A mezőgazdaság földrajzi
elterjedését a társadalmi tényezők mellett az éghajlat, a domborzat és vízrajz,
valamint a talajviszonyok befolyásolják. A legmegfelelőbb mezőgazdasági
területek kétharmada az északi, illetve déli félteke közepes szélességein
tömörül. A földrajzi szélességtől függően a tenyészidőszak (fagymentes
periódus) tartama jelentősen változik.
Két korlátozott erőforrás: a termőtalaj
és a víz:
Újabb területek hiányában a
termelés fokozására az intenzív gazdálkodás kiterjesztése kínálja az egyik
lehetőséget, a másikat pedig a kevésbé alkalmas térségek bekapcsolása. A
talajpusztulás és az elsivatagosodás együttesen a Földön évente 27 millió
hektár értékes termőterületet rabol el. Víz nélkül a legjobb termőtalaj is
meddő marad. A Föld vízkészlete 1400 millió km3. Mindössze 0,5%
elérhető az ember számára. Az elérhető vízkészletek eloszlása rendkívül
egyenlőtlenül alakul a szárazföldeken.
A fejlett ipari országok mezőgazdasága:
A magas jövedelmű országok
legfőbb mezőgazdasági termelési típusa az intenzív
(belterjes) mezőgazdaság.
Többnyire két fő ágazat, a növénytermelés és az állattenyésztés összefonódása
jellemzi, de sok helyütt csak egy-egy ágazaton belül alakult ki a belterjesség
magas foka.
A vegyes mezőgazdaság típusa elsősorban Nyugat- és Észak -
Európában terjedt el. Az intenzív vegyes mezőgazdaság egyik leghatékonyabb
formáját Dánia fejlesztette ki, különösen az egyes ágazatok egymásra épülése
szervezett.
A fejlett világ néhány kisebb
régiójában intenzív növénytermelés
alakult ki, pl. Dél- és Közép-Európa, Kalifornia szőlőtermelő tájai.
Az intenzív gazdálkodásra nagy
súllyal nehezedik a folyamatosan dráguló műtrágyák és növényvédő szerek tömeges
alkalmazása. Ugyanakkor a termőtalaj több évtizedes intenzív használata káros
folyamatokat indít el a természeti környezetben. Talajerózió lép fel, a
túltrágyázás megmérgezi a termőtalajt, a nehézgépek használata összepréseli a felső
talajréteget, akadályozza a levegőzését, és rontja a vízvezető képességét. A
tartós öntözés sókoncentrálódást idéz elő.
A fejlett ipari országok
mezőgazdaságának másik jellegzetes típusa az extenzív (külterjes) mezőgazdaság. Ez alakult ki Észak-Amerikában,
Ausztráliában és Új-Zélandon.
Az extenzív növénytermelés klasszikus területe az észak-amerikai
préri búzatermelő övezete - mind az USA-ban, mind Kanadában.
Az extenzív állattenyésztés ugyanezeken a tengerentúli területeken
terjedt el, a növénytermelés számára már túl száraz térségekben. Amerikában a
szarvasmarhatartás, Ausztráliában és Új-Zélandon emellett a juhtenyésztés
jelentős.
Dél- és Kelet-Európa mezőgazdasága:
A mediterrán gazdálkodás jellemző
a Földközi-tenger medencéjét északról szegélyező, növénytermelő zónára.
Kelet-Európa területén a vegyes mezőgazdaság vonásai érvényesülnek.
A fejlődő országok mezőgazdasága:
A fejlődő világ egyik legfőbb
hagyományos mezőgazdasági termelési módja a talajváltó
gazdálkodás. Az amerikai kontinens, Ázsia és Afrika trópusi területein ma
is megtalálható. Jellegzetes terményei a gyökér- és gumós növények, mint a
manióka, a batáta, a különféle jamszgyökerek.
A nedves trópusokon az ugaroltatás biztosítja a talaj számára
az elvesztett tápanyagok pótlását.
Nyugat-Afrika legnagyobb részén a
bozótugarváltó gazdálkodás dominál.
Ez lényegében a talajváltó földművelés azon formája, ahol a földeket állandó
jelleggel művelik.
Az árasztásos rizstermesztés a tradicionális mezőgazdasági rendszerek
legbelterjesebb művelési formája. A nyári monszun uralma alatt lévő területeken
jellemző, ott is elsősorban a folyók deltavidékén, ill. alsó folyása mentén.
Legfőbb jellemzői a föld intenzív használata és a nagy munkaerő-ráfordítás.
A Szahara atlanti-óceáni
partjától a mongol sztyeppekig terjed az Óvilág nagy száraz övezete, a nomád pásztorkodás színtere. A
vándorlási útvonalak igazodnak az időjárási változásokhoz.
A gyarmatosítás eredményeként
alakultak ki az ültetvények. A
trópusok növényei: a kakaó, a kávé, a banán, a kókuszdió. A szubtrópusokon
terem a cukornád, a gyapot, a tea, a földimogyoró, a dohány. Az ültetvényes
rendszer révén kezdődött meg a kifejezetten európai exportra történő nagy
mennyiségű termelés.
II. 3. Az energiatermelés
Az iparosodás terjedése, a népesség
növekedése, az urbanizáció felgyorsulása megsokszorozta a világ energiaigényét.
Az energiafelhasználás szerkezete:
A közös érdekvédelmi szervezetbe
(OPEC) tömörült fejlődő országok az 1970-es évek folyamán drasztikusan emelték
kőolajáraikat. Ennek következtében a fejlett országok csökkentették a
kőolaj-felhasználást. Azóta a kőolajtermelés stagnál, újra nő a széntermelés.
Lendületet vett a földgáz, az atomenergia és a vízenergia hasznosítása.
A szegényebb fejlődő országok
háztartásaiban az energia 20-90%-át a helyi erdőtakaró faforrása biztosítja.
Az arab országok zömében csaknem
100%-ban kőolajból állítják elő az elektromos energiát. Más országokban a
földgáz szerepe jelentős. Feketeszénre támaszkodik Dánia, a Dél-afrikai
Köztársaság, Nagy-Britannia. A fekete- és barnaszén együttes energiaforrásként
kiemelkedő szerephez jut Kínában és Németországban. Néhány ország kiemelkedően
az atomenergiára is támaszkodik, pl. Franciaország, Belgium, Svédország,
Magyarország.
II. 4. Az ipari termelés
Az ipar fogalma és az iparosodás
elterjedése:
A modern ipar kialakulása a 18.
század vége felé kezdődött a gőzgép felfedezésével és alkalmazásával.
Az ipar különböző feladatokat
lát el:
? a bányászat végzi a természeti kincsek,
nyersanyagok és energiahordozók kitermelését
? az
energiahordozókból elektromos energiát termel az energiaipar
? a
bányatermékek és más nyersanyagok feldolgozását végzi a feldolgozóipar
Korunkban a gyáripar fejlődése és
fejlettségének színvonala határozza meg a gazdaság egészének fejlettségét,
erejét. Az ipar maga után vonta a szolgáltatások fejlődését, és emelőként
hatott a mezőgazdaságra is.
Szerkezetváltás és területi
átrendeződés:
A modern ipar szerkezete
folyamatosan változott. Az ipari forradalom elindítását a gőzgép feltalálása
tette lehetővé. A 20. század küszöbén a földgáz és a kőolaj alkalmazása, az
elektromos energia előállítása nyitott új korszakot az ipar fejlődésében. A 20
század végén a mikroelektronika, az informatika és a biotechnika tereli új
vágányokra az iparszerkezet alakulását. Az elmúlt fél évszázad során jelentősen
bővült az iparosodott térségek köre. A világipar elhelyezkedése alapvetően nem
változott. A meghatározó ,,ipari tengely" ma is az északi mérsékelt övben,
a Mississippi és a japán szigetek között helyezkedik el. A fejlődő térségek
folyamatosan bővítették ipari termelésüket.
Az ipari telepítőtényezők:
A telepítési tényezők
lehetnek:
? természeti
tényezők:
A
nyersanyagok, az energiaforrások, valamint a vízkészletek előfordulása, a
felszín tagoltsága és az éghajlati adottságok.
? társadalmi
tényezők
A munkaerő, a
fogyasztópiac, a szállítási feltételek, az infrastruktúra, a föld ára, a tőke,
s bizonyos esetekben a stratégiai szempontok.
A világ nagy ipari régiói:
} Az
Európai Uniót észak-dél irányban átszelő ipari folyosó.
} Közép-angliai,
holland, belga, és észak-francia ipar összefüggő térsége.
} Rajna-Ruhr
iparvidék.
} Milánó-Torino-Genova
ipari háromszög
} Elszigeteltebb
iparvidékek kelet felé: Szilézia, Donyec, Ural, Kuznyeck.
} Kína
területén Mandzsúria.
} Japán
fő szigetének a Csendes-óceánra néző oldala.
} Észak-Amerikában
az USA ÉK-i részén.
A történelmi iparvidékek hanyatlása:
Egy ipari régió hanyatlását
előidéző tényezők lehetnek:
Kimerül vagy minőségileg leromlik
a helyi nyersanyagforrás.
Visszaesik a kohászati termékek
iránti kereslet.
Az újonnan iparosodott országok a
hagyományos ipari térségek számos termékét jelentős mértékben visszaszorítják
saját ipari bázisuk kiépítésével.
A szén átmenetileg veszít
pozíciójából az atomenergiával és a kőolajjal szemben.
Az új technológiák
forradalmasítják a hagyományos iparágakat.
Tudományos és műszaki fejlődés a 21.
század küszöbén:
A műszaki haladás a gazdasági
növekedés központi eleme. Az új technológiák és az ezekre épülő új
,,termékcsaládok" széles körű elterjedése jelentősen átalakította a
fejlett ipari társadalmak termelési és fogyasztási szerkezetét.
A kutatás-fejlesztés (az ún. K+F): azok az alkotó tevékenységek,
amelyeknek célja, hogy az emberiség egyre több tudományos és technikai
ismerettel rendelkezzen.
A feldolgozóipar átalakulása a tudományos-műszaki
fejlődés függvényében:
A feldolgozóipari tevékenység
jelentősen koncentrálódik a fejlett ipari országokra. 1999-ben a világ összes
GDP-jének 21%-át állította elő a gyáripar. Napjainkban a világ összes gyáripari
termelésének 80%-a a magas jövedelmű országokból származik.
Korunk tudományos és műszaki
fejlődésének következménye, hogy az ipar, s különösen a feldolgozóipar ágazati
szerkezete jelentősen átalakult.
Napjainkra az egyes ipari
ágazatok között sokoldalú kapcsolatok jöttek létre. A feldolgozóipar
átalakulásának egyik legfontosabb tényezője, hogy ipari termelő és ehhez
kapcsolódó szolgáltató blokkok jönnek létre, sőt termelési komplexumok
szerveződnek az új iparágak körül.
Ezek közül négy kiemelten az
ipar meghatározó tényezője:
´ energetikai
komplexum
´ elektronikai-informatikai
komplexum
´ biotechnológiai
komplexum
´ hadiipari
komplexum
II. 5. Napjaink legfontosabb ipari
ágazata, az elektronika
A 21. század ,,jelszava" a mikroelektronika:
A miniatürizált integrált
áramköröknek köszönheti lényegében az elektronika a teljes gazdasági és
társadalmi életet átformáló szerepét. A mikroelektronikai iparág alapvető
változást hozó termékévé az 1980-as évekre a mikroprocesszor vált.
Az elektronikai iparág legfontosabb
jellemzői és térbeli eloszlása:
Az elektronika az egyik
legfontosabb csúcstechnológiai iparág. Az egyes elektronikus árucikkek eladási
értékei és az ezeket előállító cégek profitjának nagysága messze felülmúlja a
többi iparág hasonló mutatóit. Az elektronikai újítások hatása a termelés
legkülönbözőbb ágazataiban is igen gyorsan jelentkezik.
A világ elektronikai termelése a
fejlett ipari országokra koncentrálódik, az USA és Japán a meghatározó. A
világtermelésen belül az USA részaránya fokozatosan csökkent, a nyugat-európai
országok jelentősége alig változott, ezzel szemben Japán és az ázsiai fejlődő
államok aránya jelentősen fokozódott.
Az elektronikai komplexumhoz a
következő ágazatok tartoznak: félvezetők, részegységek, szórakoztató elektronika,
adatfeldolgozás, kísérleti és mérőműszerek, távközlési berendezések, orvosi és
ellenőrző műszerek, ipari elektronika, katonai elektronika.
A mikroelektronika hatása az ipari
termelési folyamatok megváltozására:
Három fő területre összpontosul:
v Az
elektronikus vezérlésű termelési rendszerek.
A
számítógéppel támogatott tervezés és gyártás a gépgyártásban egyre elterjedtebb
(ún. flexibilis termelési rendszerek).
v Az ipari
robotok széles körű alkalmazása.
A robotok
biztonságosak, kevésbé vannak kitéve baleseteknek, és az ember számára túl
veszélyes feladatokat is elláthatnak.
v Az ipari
termékek szállításával, raktározásával és értékesítésével kapcsolatos
elektronikus rendszerek.
Az elektronika
a termékek korszerűbb raktározási és értékesítési rendszerét is kialakította.
A vonalkód: nyomtatott, géppel
olvasható kód, amely különböző szélességű és egymástól különböző távolságban
elhelyezkedő, párhuzamos vonalakból áll.
II. 6. A szolgáltatási szféra és az
infrastruktúra
A szolgáltatási szféra mint a
gazdasági élet önálló, tercier szektora viszonylag új jelenség korunk
világában.
A szolgáltatás alapvető
jellemzői:
A gazdasági fejlettségi szint
függvényeként alakul, ill. változik.
Bár önálló ágazat, de a tényleges
gazdasági, társadalmi élettől nem választható el.
Csak a magas fejlettségi szinten
van igény és fizetőképes kereslet, továbbá megfelelő technikai színvonal ahhoz,
hogy a szolgáltatási ágazatok önállóan szerveződjenek és elkülönüljenek az
anyagi termelést folytató szektoroktól.
A szolgáltatás fogalma és legfontosabb
típusai:
A szolgáltatás: az anyagi javak termelésétől megkülönböztetett
minden olyan tevékenység, amely valakinek vagy valaminek a körülményeiben
változást eredményez. A szolgáltatási tevékenységet személy vagy gazdasági
szervezet végzi előzetes megállapodás alapján, fizetség ellenében.
A szolgáltatási tevékenységek
fő csoportjai:
o A
termelő és termelési szolgáltatások:
Azok a
szolgáltatási tevékenységek, amelyek a mezőgazdasági és ipari, sőt magának a
szolgáltatási szektornak is a hatékony működését segítik elő.
Alapszolgáltatásnak is nevezik.
Az utóbbi
években a termelési szolgáltatások csoportján belül az új, korszerű
szolgáltatási formák kerültek előtérbe: pénzügyi szolgáltatás, információs
gazdaság, idegenforgalom.
o A
közületi és társadalmi szolgáltatások:
Feladata az
állampolgárok korszerű, minden igényt kielégítő életmódjának biztosítása,
valamint az állami és önkormányzati irányítás megszervezése és zavartalan
lebonyolítása.
o A
személyes szolgáltatások:
Ebbe a
csoportba a háztartások tevékenységéhez kapcsolódó szolgáltatási ágazatokat
soroljuk
Az infrastruktúra szerepe a
szolgáltatási tevékenységekben:
Az infrastruktúra: a gazdaságnak azok a strukturális létesítményei,
amelyek az eladók és a vevők között a javak és a szolgáltatások áramlását
biztosítják.
Az infrastruktúra lehet:
w Szociális
Azok a
berendezések, építmények, amelyek az oktatási és egészségügyi szolgáltatási
tevékenységek működését teszik lehetővé.
w Gazdasági
Azok a hosszú
élettartamú berendezések, eszközök, amelyek felhasználásával a termelő és
háztartási szolgáltatási tevékenységek elvégezhetők.
A gazdasági infrastruktúra lehet:
} Közhasznú
infrastruktúra
} Közhasznú
utak, vasúti pályák és vasutak
} Egyéb
közlekedési szektorok
A gazdasági infrastruktúra összetétele a
gazdasági fejlődés függvényében:
Az infrastrukturális beruházások
rendkívül költségigényesek, és a megtérülési idejük is sokkal hosszabb, mint a
többi termelési ágazaté. Infrastruktúra hiányában egyes területek gazdaságilag
nem fejlődhetnek. Azok a települések, ahol még az elemi létfeltételek többsége
is hiányzik, előbb-utóbb elnéptelenednek.
Az információs gazdaság:
Napjaink gazdaságában az
információtechnológia a gazdasági hatékonyság és versenyképesség kulcsa. Az
iparilag fejlett országokban az információgazdaság a legdinamikusabban növekvő
ágazat.
Az egyes informatikai
ágazatokban, ill. több informatikai ágazat együtteseként hatalmas informatikai
óriásvállalatok szerveződnek.
Az informatikai forradalom a
foglalkoztatottak képzettségi szint szerinti átrendeződését is maga után vonja.
Az egész világot átfogó információs gazdaság nyelve egyértelműen az angol, így
az információs ágazatokban az angol nyelv alap-, illetve középszintű tudása
szintén alapfeltétel. Tapasztalható az ún. távmunka megjelenése is.
Az információs gazdaság globális
méretekben szerveződik, de pozitív hatásai még csak a fejlett ipari országokban
tapasztalhatók. Ezért az egész világot átfogó információs társadalom fogalma a
reális valóságtól még nagyon messze áll.
Az információs gazdaság hatása a
gazdaság térbeli elhelyezkedésére:
A modern információs technológia
révén a földrajzi helyzet fontossága igen megváltozik. A gazdasági élet
folyamatos térbeli szétterjedése egy időben a térbeli koncentráció folyamatával
fokozatosan felerősödik. Az információs gazdaság esetében a nagyvárosok szerepe
egyre inkább felértékelődik.
II. 7. A közlekedés és az idegenforgalom
A szárazföldi közlekedés technológiai
átalakulása:
A szárazföldi közlekedés
legnagyobb forgalmat lebonyolító ágazata a vasút. Gazdasági előnye a tömegáruk
nagy távolságra történő szállítása.
Az 1970-80-as évtizedre jellemző
tendencia, hogy mind a személyszállítás, mind a teherszállítás terén a közúti
közlekedés került egyre inkább előtérbe. A közúti szállítás ugyan drágább a
vasútnál, de ugyanakkor sokkal gyorsabb, és a személyszállítást tekintve
kényelmesebb. A világon a személy- és teherautók száma hatalmas mértékben
emelkedett.
Napjainkra a közúti közlekedés
jelentős átalakulási szakaszba lépett. Ugyanakkor egyre nagyobb sebességű
vasútvonal-hálózatok épülnek ki.
A vasúti teherszállítás
technológiai átalakulásának kulcsszava az ún. kombinált fuvarozás. A konténerek
révén lehetővé vált a darabáruk olcsó vasúti fuvarozása. De vonatra nem csak
konténereket, hanem egész kamionokat is rakhatunk. Az ún. ,,gördülő
országutak" olyan speciális vasúti teherkocsik, amelyekre a kamionok
egyszerűen fel- és lehajthatnak.
A vízi közlekedés:
Két fő ágazata van:
w Belvízi
hajózás.
A folyókon,
csatornákon, tavakon lebonyolódó hajózás, olcsó, környezetbarát és biztonságos
szállítási mód. Különösen a nem romlandó és nem sürgős rendeltetésű tömegáruk
szállítására alkalmas.
Európa
legjelentősebb vízi útja a Rajna. A Duna, Európa második legnagyobb folyója.
1992-ben adták át a Duna-Majna-Rajna-csatornát. Ezzel a Rajna és a Duna között
közvetlen hajózási kapcsolat alakult ki, s létrejött az európai kontinens
összefüggő belvízi hajózási rendszere.
w Tengeri
hajózás.
A vízi
közlekedés legnagyobb forgalmat lebonyolító ágazata, ugyanis nagy tömegű áruk
nagy távolságra történő szállítása tengeri úton a legnyereségesebb. A
technológiai fejlődés révén az egyes árufajták igényeinek megfelelő speciális
hajóparkok alakultak ki.
A tengeri szállítás
történelmileg kialakult legfontosabb iránya az Európát Észak-Amerikával
összekötő útvonal.
A légi közlekedés:
Napjaink legnagyobb mértékben
fejlődő közlekedési ágazata a légi közlekedés. Légi úton a kis tömegű, de nagy
értékű cikkek gyors szállítása nyereséges.
Az idegenforgalom:
A belföldi és a nemzetközi
idegenforgalom az egyik leggyorsabban fejlődő ágazatok közé tartozik. A
külföldre irányuló idegenforgalom világviszonylatban még kevesek által elérhető
luxustevékenységnek minősül.
Sokoldalú adottságok alakítják ki
egy táj, egy régió vonzerejét: természeti tényezők, történelmi, muzeális,
kulturális, települési sajátosságok. A nemzetközi turizmus résztvevőinek zöme a
hűvös mérsékelt öv fejlett térségeinek lakója. A hűvösebb zónákból kiutazók legkedveltebb
célterülete a Földközi-tenger medencéje. Az európai turizmus kedvelt célpontja
az Alpok és a Kárpátok vonulata, nyáron a magaslati üdülés, télen a síelés
vonzza az üdülőket. Keresett idegenforgalmi pontok a gyógyfürdőhelyek, továbbá
a világ legszebb nemzeti parkjai.
III. Napjaink globális problémái
III. 1. Az emberi tényezők szerepe a
gazdasági és társadalmi életben
Az emberi tényező szerepe a gazdasági
életben:
A munkaerő-kínálat és -kereslet
alakulását két, egymástól gyökeresen eltérő demográfiai trend alakítja.
Egyfelől a fejlődő országok népességének magas növekedési rátája, másfelől a
fejlett államok lakosságának elöregedése és csökkenése.
Előreláthatóan a jövőben a
foglalkoztatási lehetőségek még tovább fognak szűkülni, s így a munkanélküliség
problémájával jövő századunk lakosainak is szembe kell nézni. Ennek elsődleges
oka a fejlődő országokat illetően a ,,túlnépesedés".
Napjaink tőke- és
technológiaintenzív világgazdaságának általános tendenciája, hogy Földünk
lakosainak általános képzettségi színvonala emelkedik, a szaktudás iránti igény
jelentősen fokozódik.
Az előbbiekből következik, hogy a
nemzetközi munkaerő-áramlás, más szóval a nemzetközi
migráció fő iránya a közeljövőben sem fog változni. Azonban a munkaerő
szabad áramlásával még nem számolhatunk.
Földünk lakosainak szociális helyzete: a
gazdaság és a szegénység kettőssége
A fejlett és a fejlődő országok
lakosainak eltérőek a demográfiai, élelmezési, egészségügyi, képzettségi és az
életkörülményekre utaló statisztikai mutatói. Az emberek szociális helyzete
elsődlegesen gazdasági helyzetük függvénye. A jövedelem-színvonal emelkedése
vagy csökkenése nem közvetlenül és nem azonnal hat a népesség szociális
helyzetének javulására vagy romlására. A tartós gazdasági növekedés a feltétele
annak, hogy a sokkal hosszabb időtartamon belül érvényesülő demográfiai és
szociális mutatók terén javulás történjen.
A társadalmi berendezkedés és
kulturális hagyományok hatása a demográfiai és szociális mutatókban is
kimutatható. A jövedelemkülönbségek nemcsak az egyes országok között, hanem az
államok egyes társadalmi rétegei között is nőttek. A szegénység mint alapvető
szociális probléma megoldása és kezelése egyre inkább az államok
kormányzatainak legsürgősebb és immár halaszthatatlan feladatává vált.
Napjainkban is a fejlődő országok népességének 1/4 -e szegénynek nevezhető. A
21. század egyik legfontosabb kihívása éppen az, hogy a világ gazdasági és
politikai vezetői képesek lesznek-e arra, hogy megállítsák az emberiség egyre
inkább fokozódó elszegényedésének folyamatát.
III. 2. A népesedési és urbanizációs
válság: a jövő körvonalai
Megtelt a Föld?:
Az utóbbi közel két évtizedben a
világnépesség növekedési üteme jelentősen mérséklődött, közel a felére esett
vissza. Az 1990-es évtizedben már a fejlődő országok népességének növekedési
üteme is csökkent. A népességgyarapodásban változatlanul eltérő a különbség a
fejlett és a fejlődő térségek között. Az emberiség 4/5-e a fejlődő országokban
él, s csak minden ötödik a fejlett világban.
Világunk népessége meghaladja a 6
milliárd főt. Felvetődik a Föld eltartó-képességének kérdése. A megnövekedett
népesség megfelelő táplálására a Föld termelési potenciálja még elegendő
tartalékokkal rendelkezik, azonban az ésszerűbb és igazságosabb elosztás
elengedhetetlen.
A népességnövekedés fékezése lassú
folyamat:
Számos fejlődő ország kormánya is
napirendre tűzte a születésszabályozást, bár ennek sikere államonként igen
eltérő.
A népességnél is gyorsabban nő a
városlakók száma:
A fejlett társadalmakban a városi
népesség növekedése is nagyon lelassult.
A fejlődő országok városi
népessége nő a leggyorsabban. A viharos városodás nagy részben a legszegényebb
országokhoz fűződik, jövedelem nélküliek s nyomortelepeken élnek, amelyek
gyűrűszerűen veszik körül a fejlődő országok nagyvárosait.
A fejlett országok nagyvárosaiban
jelentős problémát okoz az ivóvíz biztosítása. A levegő minősége is kritikus.
Egyre növekvő gondot jelent a szennyvíz tisztítása és elvezetése, a szemét
lerakása és újrahasznosítása.
III. 3. Az emberiség élelmezési helyzete
Világélelmezési válság - az élelmiszer
bőségének és hiányának egyidejű jelenléte:
Földünk társadalmi és gazdasági
szinten meglévő hatalmas nagy egyenlőtlenségei talán a legszembetűnőbben az
emberiség élelmezési helyzetének alakulásában jelentkeznek.
800 millió ember nem jut elegendő
táplálékhoz. Ez azt jelenti, hogy Földünk immár 6 milliárd főt számláló
lakosságának 13%-a kevesebb élelmiszert fogyaszt, mint amennyi az emberi
szervezet fenntartásához szükséges.
Immár tudományosan bebizonyított
és elfogadott tény, hogy Földünk képes eltartani élelmiszerrel az emberiséget,
erőforrásai bőségesen elegendőek ahhoz, hogy mindenkinek jusson táplálék.
Egyértelműen levonhatjuk a következtetést, hogy az élelmezési válság okai nem
bolygónk egészének kedvezőtlen természeti és technikai feltételeiben
keresendők, hanem a termelési és elosztási viszonyok egyes országok közötti
egyenlőtlenségében.
A világélelmezési válság hátterében álló
tényezők:
A világ élelmezési helyzete
alapvetően a második világháború után változott meg. Ennek hátterében a fejlett
és a fejlődő országok eltérő demográfiai jellemzői, eltérő mezőgazdasági
termelése és általában véve eltérő általános gazdasági fejlettségi színvonala
áll.
A második világháború után a
fejlett ipari országokban a mezőgazdasági termelés jelentősen bővült. A
korszerű nagyüzemi mezőgazdasági termelés és a jelentős állami támogatás révén
napjainkra a fejlett ipari országok többségében szinte már állandósult a
mezőgazdasági túltermelés, és hatalmas eladatlan árukészletek halmozódtak fel.
Az alacsony jövedelmű országok
többségében a mezőgazdaság a legfontosabb gazdasági ág. Így e szektorra hárul
az iparosítás alapját jelentő felhalmozás, valamint a nemzetgazdasági bevételek
túlnyomó részét adó export biztosítása. E két alapvető feladat mellett a
mezőgazdaságnak még biztosítani kellene az évi átlagban közel 2%-kal növekvő
lakosság táplálkozását, minimálisan az eddigi színvonalon.
A fejlődő országok gazdasági és
társadalmi struktúrája duális jellegű. A mezőgazdaság felosztható a világpiacra
termelő modern szektorra és a hagyományos, tradicionális szektorra. A
tradicionális mezőgazdaság feladata a belső élelmiszer-ellátás biztosítása. A
tradicionális mezőgazdaság sokkal rosszabb feltételek mellett, sokkal kevesebb
munkaerővel kénytelen az egyre növekvő számú népesség élelmiszerszükségletét
előállítani.
A fejlődő országok élelmezési
helyzetének alakulásában a mezőgazdasági termelés mellett a népesség növekedése
a másik meghatározó tényező. A fejlődő országok többségére jellemző
túlnépesedést vagy ,,népességnyomást" a halálozási rátának a változatlanul
magas születési ráta mellett bekövetkező süllyedése okozza.
Az élelmiszerek világpiacán ugyan
bőséges a kínálat, de a legelmaradottabb fejlődő országoknak egyszerűen nincsen
pénzük arra, hogy ezt megvegyék. Vagyis nem egyszerűen a népesség abszolút
számáról, hanem sokkal inkább a fizetőképes keresletről van szó.
Az egy főre eső élelmiszer-fogyasztás
mennyisége és minősége:
A népesség táplálkozási
színvonalának jellemzésére az egy főre jutó napi élelmiszer-fogyasztás
energiatartalmának mutatóját, a kjoule/fő/nap értékeket használjuk.
A FAO a kjoule/fő/nap értékek
alapján az országokat három csoportba osztja: az alacsony, a kielégítő és a jó
élelmezési színvonalnak megfelelő kategóriákba. Az ,,élelmezési színvonal"
fogalma azonban nem szűkíthető le kizárólag az elfogyasztott élelmiszer
mennyiségére. Nagyon fontos az is, hogy az emberek szervezetük
energiaszükségletét milyen mértékben fedezik szénhidrátokból és fehérjékből,
ill. hozzájutnak-e az emberi szervezet működéséhez elengedhetetlen
vitaminokhoz. Optimálisnak az tekinthető, ha az emberek által elfogyasztott
összes táplálék mennyiségének 12-15%-a származik fehérjéből, s még ennek közel
fele állati eredetű fehérjéből.
A kielégítő és jó élelmezési
színvonallal rendelkező országok esetében a kjoule/fő/nap és a
fehérjefogyasztás egy főre eső napi értékei szoros összefüggésben vannak az
általános gazdasági fejlettséggel.
Az alacsony élelmezési színvonalú
államok közel 2/3-a az afrikai kontinensen található.
A Föld természeti erőforrásai:
A természeti erőforrások
kategóriái:
v Állandó:
Felhasználásuk
során nem merülnek ki, nem fogynak el. Ezek a napfény, a levegő és a víz.
v Megújuló:
A növényzet és
az állatvilág, a folyóvizek energiája, ár-apály energia, szélenergia,
geotermikus energia.
v Nem
megújuló:
Ide tartoznak
a legfontosabb energiahordozók és az ásványi nyersanyagok. A szén, a kőolaj, a
földgáz.
Az ásványok jelentős csoportjai:
´ fémércek
´ nemesfémek
´ színesfémércek
´ nemfémes
ásványok
v Visszanyerhető:
Olyan szervetlen
vagy szerves anyagokból származnak, amelyek a feldolgozás során megőrzik
eredeti tulajdonságaikat, és felhasználásuk megismételhető.
Pazarlás az erőforrásokkal:
Az ipari forradalom indította el
a Föld erőforrásainak felgyorsult hasznosítását. Hosszú idő át semmi sem
korlátozta a kitermelés szakadatlan növelését. Azonban a földkéregben
felhalmozott, hozzáférhetővé vált nyersanyagkészletek végesek.
Az energiahordozók, ásványkincsek
korlátozottsága:
Az ásványi anyagok pótlásának
legbiztonságosabb környezetkímélő forrása az elhasznált termékek
újrafelhasználása.
III. 4. A megsebzett Föld
A természeti környezet tűrési határa:
A fokozatosan gyarapodó emberiség
- mindenkori érdekeit érvényesítve - hol itt, hol ott avatkozott be a természet
háztartásába.
A rendkívül felduzzadt
világnépesség sok tekintetben pazarló fogyasztása, a gazdaságban alkalmazott
módszerek, technikai eszközök mértéktelen alkalmazása ma már az egész Földön
veszélybe sodorják az alapvető életfeltételeket.
A globális felmelegedést az emberi
tevékenység váltja ki:
A növekvő szén-dioxid mennyiség
fokozza a földfelszínről kisugárzó hő elnyelését és visszasugárzását. A
felmelegedés elolvasztja a sarkvidéki jégtakarókat, ezzel megemeli a
világóceánok szintjét, módosítja a szélrendszerek, a tengeráramlások mozgását,
a földi csapadékeloszlást.
Szűkülnek az élelmiszer-termelés
lehetőségei. Időszakosan elvékonyodik a felső légkör ózonrétege, amely az
ultraibolya sugaraktól védi a földi életet.
Az erdők pusztulása:
Az üvegházhatást a széntüzelés
csökkentése mellett az erdős felszínek regenerálódásával lehetne a
leghatékonyabban mérsékelni.
A Föld felszínének 26%-át fedi
erdőtakaró. A hűvös mérsékelt öv erdős felszíne sok helyütt érintetlen, de
gyors ütemben fokozódik kitermelése. Észak-Amerika és Európa erdőségei
évtizedek óta a savas esők pusztításától szenvednek. A meleg mérsékelt öv
erdőit a több ezer éves emberi beavatkozás majdnem teljesen kipusztította. A
Föld erdőállományának mintegy fele a trópusi övezetben helyezkedik el, de 1960
óta területe mintegy 20%-kal zsugorodott.
A tengerek szennyezése:
Rendkívüli mértéket öltött a
világtenger szennyezése. A különböző nehézfémek és ezek szerves anyagokkal
alkotott vegyületei a tengeri táplálékláncba kerültek, a halfogyasztás révén
pedig az emberek egészségére is veszélyesekké váltak. A világ nagy
halászterületeinek zöme éppen a legszennyezettebb tengerrészeken összpontosul.
A tengeri környezetet terhelő
anyagok 3/4 -e a szárazföldön végzett emberi tevékenységek terméke. A tengerbe
ömlő kőolaj tetemes károkat okoz.
,,Kiegyezés" a környezettel:
Az emberiség növekedési pályáján
olyan ponthoz érkezett, amikor továbbfejlődése, sőt létfenntartása csupán úgy
biztosítható, ha gyökeresen megváltoztatja életteréhez, környezetéhez fűződő
kapcsolatát.
III. 5. A fenntartható fejlődés
kérdőjelei, a társadalom, a gazdaság és az ökológia összefüggése a globális
világban
A fenntartható fejlődés:
A fenntartható fejlődést, mint
jövőbeli kívánatos fejlődési pályát, először hivatalosan az ENSZ 1992-ben, Rio
de Janeiróban lezajlott Környezet és Fejlődés elnevezésű világkonferenciája
fogadta el.
Fenntartható fejlődés: olyan feltételrendszer, amely a jelen
szükségleteit úgy elégítik ki, hogy nem teszi lehetetlenné a jövő nemzedékek
számára sem saját szükségleteik fedezését.
Az egyes tudományágak és
tudományterületek integrációjára van szükség ahhoz, hogy a fenntartható
fejlődés tényleges tudományos definíciója és ennek gyakorlati életben való
alkalmazhatósága a jövőben megszülethessen.
A gazdasági növekedés kérdőjelei:
A világgazdasági sikeresség
,,záloga" a globalizálódó világpiachoz való kapcsolódás és a globális
folyamatokban való minél nagyobb mértékű részvétel.
Felmerülő kérdések:
? Cél-e
egyáltalán a minél nagyobb mértékű gazdasági növekedés?
? Lehet-e
egy társadalom megítélésének alapja kizárólag a jól vagy rosszul működő
piacgazdasági rendszer?
? Hihetünk-e
a piac mindenhatóságában?
? A piac
,,láthatatlan keze" képes lesz-e megoldani az emberiség globális
problémáit?
Az egyre inkább globalizálódó
világ a nemzeti sajátosságoktól, társadalmi hagyományoktól mentes uniformizált
kultúrát fog kialakítani Földünkön.
A monetáris világgazdaság jövőképének
árnyoldalai:
Jelenleg a pénzforgalmazás az a
gazdasági ágazat, amely a legnagyobb hasznot eredményezheti. A pénz
,,egyeduralma" háttérbe szoríthat minden olyan ágazatot, amelyeknek értéke
nem, vagy csak igen közvetve kifejezhető pénzben.