Szolón i.e. 594-ben törvényben
mondta ki, hogy minden athéni állampolgár köteles a fiúgyermekét iskolába
járatni. Az athéni ifjak 8-tól 13 éves korukig jártak alapfokú iskolába,
amelyet 14 és 18 éves koruk között a középfokú oktatás, majd 19-től 21 éves korukig
katonai képzés és a városi ügyek intézésére való felkészülés követett.
Mindez azonban csak a
fiúgyermekekre vonatkozott. A leányok a családi házban nevelkedtek, anyjuktól
vagy dajkájuktól tanulták meg a háztartási teendőket, főleg a fonást és a szövést,
és legfeljebb olvasni és írni tanultak meg valamelyest. A leánygyermekek
szigorú felügyelet alatt álltak, hogy megőrizzék a szüzességüket, és nyomban
felserdülésük után, 16-18 éves korukban férjhez adták őket.
A Frank Birodalom feje, Nagy
Károly 802-ben elrendelte, hogy minden templommal rendelkező településen
iskolát kell nyitni, és minden püspök köteles a székvárosában magasabb szintű
iskolát is fenntartani.
Az első középkori egyetemek
Bolognában (1088), majd Párizsban (1150) és Oxfordban (1167) jöttek létre.
Az oktatás sokáig elsősorban az
egyházak és a városi polgárok ügye volt. Az Amerikai Egyesült Államokban
1864-ben, Angliában pedig 1870-ben tették kötelezővé az iskolába járást. A
magyar országgyűlés 1868-ban fogadta el Eötvös József népoktatási törvényét, s
ezzel Magyarország az elsők között vezette be az általános tankötelezettséget.
Iskola: az oktatás intézményesült, társadalmilag szervezett
formája, amelyben a tanárok tudást, magatartásmintákat és értékeket adnak át a
diákoknak.
Az iskola funkciói:
? Oktatás:
A tudás
átadása. Olyan ismeretek és képességek átadása, ill. kifejlesztése, amelyek
nélkülözhetetlenek a társadalom kultúrájának használatához, a foglalkozások valamely
körének betöltéséhez vagy a magasabb oktatási intézményekbe való bejutáshoz.
? Nevelés:
A társadalom
viselkedésmintáinak, normáinak, értékeinek a közvetítése.
? Szelektálás:
Az iskolák
nemcsak átadják a tudást és a társadalmi normákat, hanem ellenőrzik és
értékelik is ezek elsajátítását. Az értékeléssel (osztályozással) kiválogatják,
jobb és rosszabb teljesítményt nyújtókra osztják a tanulókat, és csak az léphet
magasabb osztályba, ill. a tanulmányok végén csak az kaphat bizonyítványt vagy
oklevelet, aki teljesíti az adott iskolatípus követelményeit.
? Integrálás:
Azáltal, hogy
az iskolák mindenki számára ugyanazokat az ismereteket, normákat, értékeket
nyújtják, nagy szerepet játszanak abban, hogy a különböző szubkultúrájú
csoportok nagyjából egységes társadalommá kovácsolódjanak össze.
? Önállósítás:
Az iskola
kiemeli a tanulókat a családjukból, a család személyes jellegű kötelékéből, és
olyan formális szervezetbe viszi, amely a modern társadalmak mintájára épül
fel, s amelyben a diákok megtanulják a szerepek szerinti viszonyulást és
cselekvést.
Szervezet: az emberek olyan, másodlagos kapcsolataira épülő nagyobb
csoportja, amelyet valamilyen konkrét cél megvalósítása érdekében hoztak létre,
és amelyen belül meghatározott hatalmi viszonyok érvényesülnek.
Az 1960-as évek közepén Robert
Rosenthal és Lenore Jacobson felkeresett több amerikai iskolát, ahol elsős
osztályokban találomra kiválasztottak néhány tanulót, és ezt mondták a
tanáraiknak: ,,Ezeket a gyerekeket teszteltük, és azt várjuk tőlük, hogy
kiemelkedő tanulmányi eredményt érjenek el ebben az évben." És mi történt,
a kiválasztott diákok, akik egyébként semmiben sem különböztek a társaiktól,
valóban jó eredményeket értek el az év végére. Ezt a hatást a kutatók George
Bernard Shaw egyik színdarabjának címe után Pygmalion-hatásnak nevezték el.
Max Weber szerinti gazdaság: az amikor a szükségletek fedezésére
szolgáló javakból a cselekvők becslése szerint a szükséglethez képest szűkös
készlet áll rendelkezésre, és ez a tény egy sajátos viselkedés okává válik.
A gazdálkodás két különböző
szempontot követhet:
Háztartás: ha valaki egy meglévő
saját szükségletet kíván fedezni.
Vállalkozás: a haszonszerzésre
irányuló gazdaság a kívánt javak szűkösségét arra használja fel, hogy a szűkös
javak fölötti rendelkezésből nyereséget húzzon.
A gazdasági fejlődés három szakasza Karl Bücher szerint:
Zárt háztartás: a tisztán
szükségletre termelés és a csere nélküli gazdaság a jellemző.
Városgazdaság: a közvetlen csere
és adott vevőkörre termelés a jellemző.
Népgazdaság: az árutermelés, a
javak forgalmának foka, melyben általában vállalkozásszerűen termelik a
javakat, amelyek a gazdaságok egész során haladnak át, míg felhasználásra
kerülnek.
Tőke: azok a nyereség céljából befektetett javak, amelyek önmaguk
értékének megsokszorozására, többletjövedelem termelésére képesek.
Pierre Bourdieu a termelőeszközök
vagy pénztőke formájában működő gazdasági tőke mellett két további tőkefajtát
különböztet meg: a kulturális és a társadalmi tőkét. Szerinte a kulturális tőke
három formában létezhet: inkorporált állapotban, tárgyiasult állapotban,
valamint intézményesült formában.
Míg a tárgyi tőke kézzelfogható,
megfigyelhető anyagi formában, a kulturális tőke pedig az egyén által
elsajátított készségekben, ill. az ezt igazoló bizonyítványokban és kulturális
javakban ölt testet, a társadalmi tőke a legkevésbé megfogható, mivel a
személyek közti viszonyokban létezik. A társadalmi tőkét a társadalmi struktúra
különböző aspektusai képezik, amelyek megkönnyítik a struktúrán belül az
egyének gazdasági cselekvéseit.
A gazdasági cselekvések társadalmi beágyazottsága Mark Granovetter
szerint: az a jelentség, hogy a gazdasági tevékenységek személyes
kapcsolatokba, bizalmi és hatalmi viszonyokba ágyazódnak.
Két típusát különbözteti meg:
w Relációs
beágyazottság: az egyént körülvevő személyes kapcsolatok hálózatát jelenti.
w Strukturális
beágyazottság: a társadalmi struktúra által meghatározott viszonyoknak az
egyének és kollektívák gazdasági cselekedeteit befolyásoló hatását jelenti.
A gazdasági cselekvés társadalmi
beágyazottsága azt jelenti, hogy a szereplők koordinálják cselekvéseiket, és a
normák, tradíciók, közösségi elvárások hatása erős.
A piaci szereplők kooperatív viselkedését befolyásolja:
o a
szereplők száma
o a
piac áttekinthetősége
o az
interakciók gyakorisága, sűrűsége
o a
kapcsolatok erőssége
o a
viselkedés megfigyelhetősége
o a
normák betartásának, ill. megszegésének kontrollja
A human relations irányzat: lényege, hogy a munkacsoporton belüli
emberi kapcsolatok és a csoportöntudat nagyobb mértékben hozzájárul a
munkateljesítmény növekedéséhez, mint a munkavégzés fizikai körülményei.
A taylorizmus: tudományos munkaszervezés, amely a dolgozók minden
mozdulatát racionálisan megtervezte, s amelynek szülötte a szalagrendszerű
termelés.
A bürokratikus szervezetek jellemzői Weber szerint:
v A
szervezet érdekeit szolgáló szabályok felállítása és betartása.
v Az
ügyintézés alapja a szaktudás és szakképzettség.
v Az
ügyintézés meghatározott előírásokhoz, eljárásokhoz igazodik és kiterjedt az
adatfeldolgozás.
v A
szervezeten belüli munkamegosztás révén rögzítettek a hatáskörök és a szervezet
felépítése hierarchikus.
v Az
ügyvitel írásbeli.
v A
hivatalnokok kinevezésének elve érvényesül, és a fizetés a pozíciótól és a
szolgálati időtől függ.
v Egyenlő
bánásmód minden alkalmazottal és ügyféllel szemben.
v A
szabályok a vezetőkre és az alkalmazottakra egyaránt vonatkoznak.
v A
bürokratikus szervezet alkalmazottja munkakörét nem használhatja fel személyes
céljaira.
Gazdaságszociológiai kutatások Magyarországon:
´ Hétay
Lajos és Makó Csaba (1972) egy állami nagyvállalaton belüli érdekviszonyok
vizsgálata során kimutatta, hogy a vállalati hivatalos célok és
szabályozóeszközök csak a munkások által létrehozott informális csoportok
szűrőjén keresztül fejtik ki hatásukat.
´ Szalai
Erzsébet (1988) a nagyvállalatok és a pártállami vezetés kapcsolatának
vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy a nagyvállalatok a piaci
reformok bevezetésének akadályozásában érdekeltek, mert az egyedi újraelosztási
csatornákon keresztül többletjövedelmet tudnak elvonni a gazdaság más
szereplőitől.
Redisztribució: a javak központosítása és újraelosztása.
Az árucsere: a piaci szereplők között zajló oda-vissza mozgásokra
utal, mely árszabályozó piacok létét feltételezi.
Első gazdaság: a gazdasági szervezetek azon köre, melyek az
államszocialista gazdaságban elsődlegesen a redisztributív mechanizmusokhoz
kapcsolódnak.
A második gazdaság szereplői
túlnyomórészt a magántulajdonban lévő kis- és közepes méretű vállalkozások,
melyek gazdálkodásuk során elsősorban piaci mechanizmusokhoz igazodnak.
Az első gazdaságban nincs
magánelsajátítás, nincs árszabályozó piac, és az erőforrások elosztása állami
kézben összpontosul. Az ebben a szférában működő vállalatokat, szervezeteket
gyenge költségérzékenység és racionális önmérséklet által nem korlátozott
erőforráséhség jellemzi, melynek szükségszerű következménye a termelési
tényezők és a fogyasztási javak piacán kialakuló hiány.
A második gazdaság -
magángazdaság - strukturális jellegzetességei egyrészt az első gazdaság
hiányjellegéből, másrészt az állam arra irányuló törekvéséből vezethetők le,
hogy fenntartsa az első gazdaság dominanciáját, és minél kedvezőbb feltételeket
teremtsen a növekedésnek - úgy, hogy közben javuljanak a lakosság anyagi és
életviszonyai.
Társadalmi rétegződés: a társadalmi javak egyenlőtlen elosztása és
az ebből fakadó társadalmi különbségek.
A társadalmi státusz: az egyénnek vagy az egyének valamely
csoportjának a társadalmi hierarchiában elfoglalt helye.
Társadalmi réteg: az egymáshoz közel eső státuszú és számos
társadalmi jellemzőjükben megegyező emberek csoportja.
A rétegződés típusai:
w Ókori
társadalmak (mezőgazdasági társadalmak)
- előkelők és köznép
- gazdagok és szegények
- szabadok és függő
személyek
w Rendi
társadalmak (a hűbéren alapultak)
Rendek: a feudális társadalmak olyan csoportjai,
amelyek egymásétól eltérő jogokkal (kiváltságokkal) és kötelezettségekkel
rendelkeznek.
w Osztálytársadalmak
(a tőkén alapultak)
Osztályok: olyan társadalmi csoportok,
amelyek gazdasági helyzetük szerint különböznek egymástól, és ebből fakadóan
eltérő módon és mértékben részesednek a társadalmi javakból.
A társadalmi rétegződés vizsgálati módszerei:
Objektív megközelítés: olyan mutatókat használ a társadalmi
osztályok felkutatására, mint a foglalkozás, a jövedelem, a vagyon, az iskolai
végzettség, a lakás, a lakókörnyezet, a táplálkozás milyensége, az
egészségőrzés esélye, stb.
Szubjektív megközelítés: a kutatók olyasmiket kérdeznek az
emberektől, hogy mit gondolnak másokról, kiket tartanak többre és kiket
kevesebbre, milyen elkülönülő csoportokat észlelnek a környezetükben, magukat
melyik csoporthoz tartozónak érezik, stb.
A társadalmi rétegződés bontása:
A felső osztály a nagykereskedők,
a pénzügyi szakemberek és a magasabb professzionális foglalkozásúak osztálya,
amely a régebbi városokban ,,régi családok"-ra (felső-felső osztály) és
újabban meggazdagodottakra (alsó-felső osztály) oszlik.
A felső-közép osztályt az
üzletemberek és a hivatásosok csoportja képezi, akik elismert emberek, de nem
tartoznak a ,,társaság"-hoz. Az alsó-közép osztályt a kisebb üzletemberek,
papok, alacsonyabb szintű fehérgallérosok és bizonyos szakképzett munkások
alkotják, az ő címkéjük a ,,jó átlagember".
A felső-alsó osztály gyári
betanított munkásokból, a szolgáltatásban dolgozókból és néhány kiskereskedőből
áll, ők kevésbé jó környéken laknak, de ,,tiszteletre méltó" embereknek
számítanak. Ezzel szemben az alsó-alsó osztályhoz tartozók ,,rosszhírűek",
,,lusták", ,,gyámoltalanok", ,,alkoholisták".
Karl Marx szerint az osztálytársadalmakban az emberek két nagy
osztályra bomlanak: a termelőeszközök tulajdonosaira és az ezektől
megfosztottakra. A kapitalista társadalomban ez a két osztály a tőkések és a
munkások osztálya.
Max Weber úgy vélte, hogy a társadalmakban az osztályok mellett ún.
rendek is vannak, és maguk az osztályok is többféle alapon jönnek létre.
Weber szerint az osztályok
lehetnek:
´ birtok
szerinti osztályok
´ nyereség,-
ill. kereset szerinti osztályok
´ társadalmi
osztályok
A vizsgálatok többdimenziós
megközelítése az alábbi három dimenzió figyelembevételét jelenti:
} gazdaság
(jövedelem és vagyon)
} presztízs
(a foglalkozás társadalmi tekintélye, tisztelete)
} hatalom
(az akarat érvényesítésének képessége)
Osztályok a modern társadalmakban:
o Felső
osztály: a legvagyonosabb és a legnagyobb befolyással rendelkező családok
alkotják.
o Felső
középosztály: tagjai az ún. professzionális foglalkozásúakból és
üzletemberekből kerülnek ki.
o Középosztály:
olyan családok alkotják, amelyekben a fő kenyérkeresők szellemi munkát
végeznek.
o Munkásosztály:
ez az osztály a kétkezi, fizikai munkát végzőkből áll.
o Alsó
osztály: tagjai szegények és depriváltak, azaz meg vannak fosztva azoktól a
javaktól és lehetőségektől, amelyek a túlnyomó többség számára elérhetők.
Társadalmi mobilitás: az egyén társadalmi státuszának megváltozása,
ami kétféleképpen történhet: vagy úgy, hogy az egyén az osztályából átmegy egy
másik osztályba, vagy pedig úgy, hogy megváltozik magának az osztálynak a
társadalomban elfoglalt helye.
A magyar társadalom:
A magyar modernizálás a
feudalizmusban 1200 körül kezdődött, s körülbelül 150 év alatt ment végbe az,
ami nyugaton 500 év alatt.
A modernizációs törekvések
kapcsán általában a következő kérdések merülnek fel:
w milyen
ütemben lehetséges és kell felzárkózni
w milyen
eszközök állnak ehhez rendelkezésre
w melyik
nyugati modell követendő akár eltérően különböző részterületek szerint is
w hogyan
kell a kultúrát átalakítani az iskolarendszertől a művészeti életen át a
börtönviszonyokig
A trianoni békeszerződés
legfőbb társadalmi-gazdasági következményei:
o a
közlekedési hálózat szétszabdalása
o a
nyersanyagok túlnyomó részének elvesztése
o infláció
o az
ország jelentős területének kifosztása
o a
felzárkózási tendencia megtörése
o apatikus
hangulat az igazságtalan szerződés miatt
A szovjet modell lényegi
elemei:
v Olyan
politikai szervezetrendszer, ahol a politikai szféra a társadalom minden más
szféráját maga alá gyűrte, megszüntetve a politikai állam és a civil társadalom
kettősségét.
v Centralizált
és monolitikus társadalomnyitásra alapozódó újratermelési modell és annak
megfelelő intézményi struktúra.
A gazdaság
társadalomszerkezetének jellemzői:
? a
politikai állam és civil társadalom egybecsúszása, amely a politikai centrum
által integrált
? feszített
ütemű gazdasági növekedés, az ipari potenciál fejlesztése
? ideológiailag
legitimált ,,modernizáció" és társadalompolitika, amelynek lényeges vonása
egyes szükségletek alacsony szintű tömeges kielégítése és nivellálása államilag
? új
típusú (sajátos) redisztribúció
? a
társadalom osztály és réteghelyzetének radikális megváltoztatása. A korábban
privilegizált helyzetű csoportok háttérbe szorítása, lefelé nivellálása, az
abszolút szegénység megszüntetése
? a
magántulajdon helyett az állami tulajdon preferálása, a piac szerepének
kiiktatása
A politikai konszolidáció révén
megteremtődött a civil társadalom relatív autonómiája, megindult a politikai
állam és a civil társadalom relatív szétválása, a társadalmi létszférák
differenciálódása.
Ez a következőket jelentette:
- az áru- és
pénzviszonyok jobban érvényesültek a gazdaságban, megnőtt az önszabályozó
elemek szerepe
- a gazdaság intézményi
struktúrájában decentralizálás ment végbe, nőtt a gazdasági egységek
önállósága, a központ és az egységek között létrejött a ,,szabályozó alku"
Modellek a magyar társadalomról:
Kolosi Tamás szerint a '60-as
évektől a gazdaság társadalom-szerkezetének újratermelési sémáját egy olyan L
alak feszíti ki, ahol az L függőleges szárát a redisztributív, a vízszintest a
piaci viszonyok jelentik.
A Kolosi-modell szerint kezdetben
meghatározó és szinte kizárólagos volt a redisztributív jelleg, az erős
központi beavatkozás felülről, a feltétlen lojalitás és alávetettség alulról.
Szelényi Iván két háromszög modellje.
Szerinte a vizsgált időszakban a legfeszítőbb ellentét a káder elit és a
fizikai dolgozók osztályai között feszült.
A társadalom rétegződése a 60-as és a 80-as években:
Ferge Zsuzsa rétegződés modelljében a következő rétegeket különítette
el:
´ értelmiségiek,
vezetők
´ középszintű
szellemi foglalkozásúak
´ irodai
dolgozók
´ szakmunkások
nem mezőgazdaságban
´ betanított
munkások nem mezőgazdaságban
´ segédmunkások
nem mezőgazdaságban
´ mezőgazdasági
fizikai dolgozók
´ nyugdíjasok
Depriváltak: a nehéz társadalmi helyzetűek, azok, akik a társadalmi
átlaghoz képest megfosztottak, olyan hiányt szenvedők, akik nem tudnak
helyzetükből fakadóan teljes értékű társadalmi életet élni.
Rendszerváltás utáni évek:
A legfontosabb és legjelentősebb
változás, hogy létrejött egy többpártrendszerű pluralista, nyugati típusú
parlamenti demokrácia és annak intézményei. A gazdaság meghatározóan piaci
alapúvá vált.
A rendszerváltás utáni években
Szelényi Iván és Konrád György három elitet különböztetett meg: az állami
bürokráciát, a burzsoáziát és az értelmiséget.
Népesedési trendek:
A népességnövekedés mértéke a
világ térségeiben jelentősen eltér. Az iparosodott országokban a halálozási ráta
alacsony, s a század folyamán fokozatosan csökkent. Napjainkban a népesség
viszonylag állandó, stabil. A fejlődő országokban a népesség gyorsan nő.
A túlnépesedés okozta problémák:
Nem önmagában a népesség
növekedése, hanem az életszínvonal emelkedése gyorsítja fel a környezet
leromlását, degradációját.
Az urbanizáció erőteljes
felgyorsulása, a fejlődő országokban a nagyvárosok egészségtelen mérvű
növekedése révén negatív következményeket, környezeti problémákat okoz.
Népesedési elméletek:
Malthus eszméi:
w Ha
a világnépesség jelenlegi növekedési trendje és a rendelkezésre álló források
elhasználása folytatódik, akkor száz éven belül elérünk a bolygón a növekedési
határhoz.
w Meg
lehet változtatni ezeket a növekedési trendeket, létrehozva a világegyensúlyt.
Ezt mg lehetne tervezni úgy, hogy minden személy alapvető anyagi szükségletével
elégedett legyen, és mindenki egyenlő lehetőséget kapjon arra, hogy kifejtse
személyes emberi képességeit.
w Ha
a világ népei elhatározzák, hogy inkább a második lehetőséget választják, minél
előbb kezdik el a munkát, annál nagyobb az esélyük arra, hogy sikerülni fog a
célt elérni.
Az antimalthusianusok úgy vélik, hogy a népesedésnövekedés a Föld
jövőjét nem veszélyezteti. Sőt, szerintük a tények azt mutatják, hogy a
népességnövekedés magasabb életszínvonalat, gazdasági fejlődést eredményez a
növekvő hatékonyság, bővülő invenciók révén.
A demográfiai átmenet elmélete szerint a modernizáció folyamata
együtt jár, egybe van kapcsolva a népességváltozás három egymást követő
fejlődési fokozatával:
o magas
potenciális növekedés
o átmeneti
növekedés
o a
népesség stabilizációja
Népesedési politika: tágabb értelemben mondhatjuk, hogy a
társadalmi, gazdasági politikáknak teljes egészében népesedési jellegük (is)
van. Szűkebb értelemben az a politikai törekvés, amelynek révén a kormányok
valamilyen irányban céltudatosan befolyásolni igyekeznek a demográfiai növekedés
ütemét, amely tudatosan próbál hatni ennek érdekében a termelékenységre, a
halálozásra, a nemzetközi vándormozgalomra és a népesség belső, területi
megoszlására. Még szűkebb értelemben a demográfiai politika a termelékenységgel
meg a halandósággal foglalkozik.
A környezet egészségkárosító hatásai, az egészségügyi ellátás
javítása a következő területeken jelentkeznek:
? a
trópusokon a malária, amelynek előfordulása szorosan kapcsolódik a
szennyvízelvezetés és csatornázás hiányosságaihoz
? az
egészséges ivóvíz hiánya miatt hasmenés és más féregparazitás betegségek
? szennyvízelvezetés,
csatornázás hiánya miatt fertőző betegségek
? levegőszennyezés
miatti légúti megbetegedések
? tuberkulózis
terjedése, főleg a rossz lakásviszonyok miatt
? rosszul
tápláltság miatti betegségek, éhezés
? rákkeltő
és mérgező anyagok hatásai
? védőoltások
elmaradása és más egészségügyi ellátatlanságból fakadó károsodások
? egészségtelen
életmód, zsíros ételek fogyasztása, alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás,
dohányzás- főleg az iparosodott országokban
? az AIDS
gyors terjedése
Népesedés, környezet és egészség Magyarországon:
Magyarország azok közé az
országok közé tartozik, ahol nem a népesedés növekedés, hanem a népességfogyás
jelent gondot.
A hatvanas években alakult ki a
magyar népesedés kettős sajátossága. Egyrészt az, hogy azóta nem biztosított a
népesség egyszerű reprodukciója, másrészt, hogy az élveszületések száma erősen
ingadozik, s emiatt a fiatalkorú népesség korösszetétele is kiegyensúlyozatlan.
Magyarországon fokozatosan
csökken a családnagyság.
Az elmúlt 50 évben a másik
legjelentősebb demográfiai változás a népesség elöregedése. Csökkent a gyermek
és fiatal korúak aránya és nőtt az időseké.
Urbanizáció és környezet:
A város: sűrűn lakott állandó település, ahol az emberek nem
mezőgazdasággal foglalkoznak.
Luis Wirth szerint a városi élet
három olyan aspektusa, amely lényegesen különbözik a vidéki élettől: a méret, a
populáció sűrűsége és a heterogenitás.
Az urbanizáció ma is tartó
folyamat.
Az urbanizáció ,,felpörgését" érzékelteti:
1940-ben minden nyolcadik ember
élt városban, és minden századik olyan nagyvárosban, amelynek lakossága elérte
vagy meghaladta az egymillió lélekszámot.
1980-ban minden harmadik ember
városi lakos, és minden tizedik milliós városban él.
2020-ban egy előrejelzés szerint
a prognosztizált 8,1 milliárd ember közül közel kétharmaduk (62,5%) városi
lakos lesz, s közülük majdnem minden második (40%) olyan városban, amely
legalább 1 milliós nagyságú.
Preindusztriális vagy tradicionális város: az ipari forradalom
előtti időszak városai.
Az urbanizációt elősegítő tényezők Kingsley Davis szociológus
szerint:
- Élelmiszer-termelő
technológia, közte a növények és állatok háziasítása, az eke feltalálása és
végül a gépesített mezőgazdaság.
- Szállítási
technológia: vitorlás hajó, ökrösszekér, majd a motorizált szállítás.
- Kedvező földrajzi
körülmények, a termékeny talaj, megfelelő klíma és víz.
- Társadalmi
technológia, közte az írás, számolás, tudomány, bürokrácia, szabad migráció és
kereskedelem, széles skálán történő gyártás és modern értékek.
Szegregáció: egy olyan csoportosulási folyamat, amelynek révén
személyek és csoportok elkülönülnek a térben bizonyos közös jellemzők vagy
tevékenységek alapján.
Invázió: akkor van, amikor egy új embercsoport, intézmény vagy
tevékenység betolakodik egy területre és azt különféle módon elfoglalja.
Szukcesszió: az a folyamat, amikor egy városi lakóterület népessége
kicserélődik, például ha egy városközpont hanyatlásakor egy etnikai kisebbségi
csoport elkezd beköltözni, s közben a korábbi lakosok elkezdik elhagyni, majd
sietve egyre többen eladják ingatlanaikat és elköltöznek más városba vagy
kertvárosba.
A város térbeli struktúrájának elméletei:
} koncentrikus
zónamodell
} szektor
modell
} több
központú város modellje
Urbanizmus David Harvey szerint: a létrehozott környezet egyik
aspektusa, amit az ipari kapitalizmus hozott magával.
Tömegesség: az emberek nagy számban való jelenléte egy korlátozott
térben.
A fejlődés David Pearce szerint: a kívánatos társadalmi célok egy
csoportja, olyan jellemzők halmaza, melyet a társadalom megpróbál elérni vagy
maximalizálni. A fenntartható fejlődés arra való törekvés, hogy ezeknek a
fejlődési aspirációknak a realizálását hosszabb időn keresztül fenn lehessen
tartani.
A fenntarthatóság fajtái:
´ Erős
fenntarthatóság: akkor van ha a fejlődési célkitűzések hosszú időn keresztül
nagy haszonnal megvalósíthatók, ami valószínűleg összeegyeztethetetlen a
források megőrzésével.
´ Gyenge
fenntarthatóság: a fejlődéstől várt szerényebb haszon, ami a forrásmegőrzéssel
jobban összeegyeztethető.
A fenntartható fejlődés érdekében
a fennálló körülményeknek megfelelően kell egyensúlyt teremteni a fejlődési
törekvések és a forrásfelhasználás megfelelő szintjei között.