Iskola fogalma: Az oktatás intézményesült, társadalmilag szervezett formája, amelyben a tanárok tudást, magatartásmintákat és értéket adnak át a diákoknak.
Funkciói:
- oktatás, - nevelés,
- szocializáció, - szelektálás,
- integrálás, a különböző rétegekből származó fiatalok integrálása=egységesítése,
- önállósítás a gyermekek személyiségének fejlődése
- kutatás és fejlesztés, főiskolákon és az egyetemeken.
Szervezetnek nevezzük az ember Olyan, személytelen kapcsolataira épülő nagyobb csoportját, amelyet valamilyen konkrét cél megvalósítása érdekében hoztak létre, és amelyen belül meghatározott hatalmi viszonyok érvényesülnek.
Egyenlő bánásmód elve hogy mindenkivel egyformán, a kialakult szabályoknak megfelelően bánjanak és senki se részesüljön személyes előnyökben.
Pvgmalion-hatás: Lényege, hogy a társadalom bármely rétegéből származó gyermek képes kiemelkedő teljesítményeket elérni, ha megfelelően foglalkoznak Vele.
Kritikai szocializáció: Az oktatási rendszer nem csökkenti, hanem megőrzi és újratermeli a társadalmi egyenlőtlenségeket, az alsóbb társadalmi rétegekből származó fiatalok helyét újra a társadalom alsóbb rétegeiben jelöli ki: A magasabb oktatási fokozatokra sz alsóbb társadalmi osztályokból kevesebben jutnak be. Nemcsak szelektál, hanem meggyőzi a gyengébb teljesítményt nyújtó tanulókat, hogy nem képesek többre.
Az esélyegyenlőtlenségek okai: Bár a modern társadalmak garantálják az egyenlő társadalmi tanulás esélyét az állampolgárok számára, mégis különböző esélyek vannak a tanulásra, melyeket több tényező is befolyásol. Ilyenek:
- az anyagi háttér, - az iskolához való hozzáállás, - kulturális háttér, - kulturális tőke
Gazdaság: (Weber) Gazdaságról akkor beszélünk, ha a szükségletek fedezésére szolgáló javakból a cselekvők becslése szerint a szükséglethez képest szűkös készlet áll rendelkezésre, és ez a tény egy sajátos viselkedés okává válik.
Háztartás: (Weber) Ha valaki egy meglévő saját szükségletet kíván fedezni, háztartásról beszélünk.
Vállalkozás: (Weber) Haszonszerzésre irányuló gazdaság. A kívánt javak. szűkösségét arra használja fel, hogy a szűkös javak fölötti rendelkezésből nyereséget húzzon.
A gazdasági fejlődés szakaszai:
- Zárt háztartás: csak szükségletre termel, csere nélküli gazdaság, a javakat ott használják fel, ahol megtermelik. Tőke nélküli gazdaság.
- Városgazdaság: a közvetlen csere és adott vevőkörre való termelés jellemzi, a javak közvetlenül a fogyasztó gazdaságba kerülnek. A kereskedelmet és a termelést szolgáló javak tökeként funkcionálnak.
- Népgazdaság: az árutermelés, a javak forgalmának foka, melyben általában vállalkozásszerűen termelik a javakat, amelyek a gazdaságok egész során haladnak át, míg felhasználásra kerülnek. A kereskedelmet ás a termelést szolgáló javak tőkeként funkcionálnak.
Gazdasági tőke: A termelőeszközöket és a pénztökét együttesen gazdasági tőkének nevezzük.
Kulturális tőke: Három formában létezhet:
- inkorpolált állapotban (az elsajátított tudás, viselkedésmód, attitűdök formájában)
- tárgyiasult állapotban (kulturális javak, képek, könyvek eszközök formájában)
- intézményesült formában (iskolai bizonyítványokban, .titulusokban)
Társadalmi tőke: személyek közti viszonyokban létezik Lehetővé teszi bizonyos célok elérését, az egyén által birtokolt javak gyarapítását és átváltható más tőkefajtákra.
A gazdasági cselekvések társadalmi beágyazottságának nevezik azt a jelenséget, hogy a gazdasági tevékenységek személyes kapcsolatokba, bizalmi és hatalmi viszonyokba ágyazódnak. Két típusa van:
- relációs beágyazottság: (az egyént körülvevő személyes kapcsolatok hálózatát jelenti
- strukturális beágyazottság; - a társadalmi struktúra által meghatározott viszonyoknak az egyének és kollektívák gazdasági cselekedeteit befolyásoló hatása. /Mark Granovetter/
Szervezetszociológia (Weber) — egyik központi elméleti kérdése a bürokrácia.
Weber szerint a bürokratikus szervezetek a modern, racionálisan szerveződő társadalom működésének nélkülözhetetlen feltételei, melyet az alábbi sajátosságok jellemeznek; - a szervezet érdekeit szolgáló szabályok felállítása és betartása, - az ügyintézés alapja a szaktudás ás szákképzettség, az ügyintézés meghatározott előírásokhoz, eljárásokhoz igazodik ás kiterjedt az adatfeldolgozás, - rögzítettek a hatáskörök ás a szervezet felépítése hierarchikus, - az ügyvitel írásbeli, - a kinevezés elve érvényesül, a bér a pozíciótól és a szolgálati időtől függ, - egyenlő bánásmód alkalmazottai, ügyféllel szemben, - a szabályok a vezetőkre, alkalmazottakra egyaránt vonatkoznak, - munkakörét nem használhatja fel magáncélra.
Üzemszociológia: (Elton Mayo) — munkatermelékenység javítását célzó vizsgálat alapján született meg a munkahelyen belüli emberi kapcsolatok fontosságát hangsúlyozó; human relations irányzat, lényege, hogy a munkacsoporton belüli emberi kapcsolat ás a csoportöntudat hozzájárul a nagyobb teljesítményhez, mint a munkakörülmények. Hatékonyabb módszer, mint a tudományos munkaszervezés (taylorizmus), amely a dolgozók minden mozdulatát megtervezte, s melynek szülötte a szalagrendszerű termelés.
Kolosi Tamás a magyar gazd. működésének kétféle mechanizmusát írja
le:
-redisztribució, a javak központosítását ás újraelosztását értjük — első gazdaság
-árucsere, a piaci szereplők között zajló oda-vissza mozgásokra utal, mely árszabályozó piacok létét feltételezi — második gazdaság
Első gazdaság: Nincs magánelsajátítás, nincs árszabályozó piac, az erőforrások elosztása állami kézben összpontosul. Az ebben a szférában működő vállalatokat, szervezeteket gyenge költségérzékenység, erős erőforráséhség jellemzi, melynek szükségszerű következménye a termelési tényezők és a fogyasztási javak piacán kialakuló hiány.
Második gazdaság: Magángazdaság, strukturális jellegzetességei egyrészt az első gazdaság hiányjellegéből, másrészt az állam arra irányuló törekvéséből vezethető le, hogy fenntartsa az első gazdaság dominanciáját, és minél kedvezőbb feltételeket teremtsen a növekedésnek úgy, hogy közben javuljanak a lakosság anyagi ás életviszonyai.
Társadalmi rétegződésnek nevezzük: a társadalmi javak egyenlőtlen elosztását ás az ebből fakadó társadalmi különbségeket. A különbségeknek két típusa létezik a természetadta különbség: (pl. fiú-lány, szőke-barna) a társadalmi különbségek: azok a különbségek válnak egyenlőtlenségekké, amelyekhez az adott társadalomban hátrányok kapcsolódnak. Az egyenlőtlenségek akkor legitimálhatóak, ha a természetadta különbségekre vezethetők vissza.
Társadalmi státusz az egyénnek a társadalmi hierarchiában elfoglalt helye (skála — kedvezőbb helyzetűek a magasabb, kedvezőtlenebb helyzetűek alacsonyabb pontjain vannak)
Társadalmi réteg az egymáshoz közel cső státuszú ás számos társadalmi jellemzőjükben megegyező emberek csoportja.
Rétegződés típusai:
- Gyűjtögető és vadászó, és a kertművelő és pásztorkodó társadalmakban még nem alakultak ki rétegek.
- Mezőgazdasági társadalmak rétegei,
- Rendi társadalmak
- Osztálytársadalmak
Tőke: minden olyan forrás, amiből nyereséget (pénzt) lehet csinálni. Ilyenek a munkaeszközök, üzletek, gyárak Vagyis a vagyon (pénzvagyon is), de idetartozik a munkaerő, a testi erőkifejtés képessége, ás a szakképzettségek is. Az ipari társadalom rétegei, az un.:
Osztályok: olyan társadalmi csoportok, amelyek gazdasági helyzetük (azaz vagyonosságuk vagy munkaerejük, szaktudásuk) szerint különböznek egymástól ás ebből fakadóan eltérő módon és mértékben részesednek a társadalmi javakból.
Karl Marx szerint az osztálytársadalmakban az emberek két nagy osztályra bomlanak: a termelőeszközök tulajdonosaira ás az ezektől megfosztottakra. A kapitalista társadalomban ez a két osztály a ás a k A termelőeszközök tulajdonosai, a tőkések kizsákmányolják a munkásokat, így a munkabérhez viszonyítva a tőkejövedelmek nőnek. Ennek sz a következménye, hogy a munkások megdöntsék a kapitalista rendszert és megteremtsék a termelőeszközök társadalmi tulajdonát.
Max Webcr szerint a társadalmakban az osztályok mellett un. rendek is vannak és az osztályok is többféleképpen jönnek létre. Lehetnek:
- birtokok szerinti osztályok (birtokosok, hitelezők adósok, szegények)
- nyereség ill. kereset szerinti osztályok (vállalkozók, kereskedők, hivatalnokok, munkások, parasztok)
- társadalmi osztályok (munkásság, kispolgárság, alkalmazottak, vagyonos és művelt osztályok)
Rendek: az olyan embercsoportok, akik rendi megbecsülést vívnak ki maguknak, kialakulásában a rendre jellemző életvitelnek van elsődleges szerepe. Weber meggyőződése, hogy a társadalmi rétegződés vizsgálatában többdimenziós megközelítést kell alkalmazni, az alábbi három dimenzió figyelembevételével;
Fenntartható városi fejlődés: arra való törekvés, hogy az elért társadalmi célokat hosszabb időn keresztül fenn lehessen tartani. Megkülönböztethető: erős és gyenge fenntarthatóság. Erős fenntarthatóság: ha a fejlődési célkitűzések hosszú időn keresztül nagy haszonnal megvalósíthatók, ami összeegyeztethetetlen a források megőrzésével. Gyenge fenntarthatóság: s a fejlődéstől várt szerényebb haszon, forrásmegőrzéssel összeegyeztethető. A fenntartható fejlődés érdekében egyensúlyt kell teremteni a fejlődési törekvések és rendelkezésre álló forráslehetőségek szintjei között.
Nyugati régió jellemzői: A hatalom jellege: - megosztott, kevésbé centralisztikus (sok centrum) Állami és társadalmi viszony: - az elkülönülés erőteljes (állam ás a társadalom elkülönül), - lépcsőzetesen eloszlott szuverenitáselemek az állam helyett, - ideológia és politika szétválik, - jogszerűség kifejlődése. Az egyház szerepe: - önállóságra törekvés, - az egyház mint corpus (oltáriszentség) - önálló városok, sűrű városhálózat, élénk árucsere.
Kelet-európai régió jellemzői: A hatalom jellege: - centralizált (központosított), despotikus (zsarnoki). Állami és társadalmi viszony: - az elkülönülés kezdetleges, erőtlen, korlátozott, - ideológia ás politika egybefonódik, - erős alávetettség, kiszolgáltatottság. Az egyház szerepe: - a hatalom által kontrollált, alárendelt. Térszerkezet: - kevés és inkább nagy város és kiterjedt falusias térségek.
Ferge Zsuzsa modellje: Rétegződés modelljének kategóriáit alapvetően a végzett munka jellege (fizikai vagy szellemi, mezőgazdasági vagy nem mezőgazdasági) alapján alakította ki. A következő rétegeket különítette el: - értelmiségiek és vezetők, - középszintű szellemi foglalkozásúak (pl. technikus), - irodai dolgozók, - szakmunkások nem mezőgazdaságban, - betanított munkások nem mezőgazdaságban, segédmunkások nem mezőgazdaságban, - mezőgazdasági fizikai dolgozók, - nyugdíjasok. Ferge Zsuzsa modellje empirikus adatokkal igazolt. Jelentős különbséget talált a családfők jövedelmeiben, lakásviszonyaiban, a gyermekek tényleges iskolai esélyeiben, de még abban is, hogy a szülők milyen iskolába szánják gyermekeiket. A Ferge-modell egyértelműen hierarchikus, fent az előnyök, alul a hátrányok halmozódnak fel
Kolosi társadalmi esélyegyenlőtlenség dimenziója: Vizsgálatában a társadalmi státusz életformaelemekből és a társadalmi pozíciót meghatározó összetevőkből áll. Az életforma életkörülményi és életviteli elemekből, a társadalmi pozíció a munkamegosztási helytől és az érdekérvényesítés mértékétől függ. Összesen nyolc dimenziót képeztek: érdekérvényesítés, munkamegosztás, második gazdaság (kihagyta), területi státusz, lakás, anyagi helyzet, fogyasztás, kultúra és életmód. A vizsgálatban érintettek 1-7 pontot kaptak, majd matematikai statisztikai módszerekkel a hét dimenzió együttes kezelésével 12 „fürtöt” különítettek el, mint tipikus státuszcsoportot.
A vizsgálat eredménye: - A legjobb helyzetűek az elit, a legrosszabb helyzetűek a depriváltak csoportja. - A depriváltak és veszélyeztetett csoportok aránya a társadalom 1/5-e. - Az irodai dolgozók és a szakmunkások nem külön réteg.
- A státuszinkonzisztencia jelensége a népesség több mint felénél kimutatható - Nem igazolódott a feltételezett középosztályosodás, a vártnál kevesebben voltak középhelyzetűek. Közel 1/3 rész az átlag fölött helyezkedik el - 1/3 rész az átlag alatt helyezkedik el.
Szektor modell:
A város jellegzetes, specializálódott területei inkább a szállítási vonalak figyelembevételével alakultak ki. A lakóhelyi, üzleti és ipari területek a központból terjeszkednek kifelé a főbb utak, autópályák ás vasútvonalak mentén. A városok torta alakú szektorokra oszlanak. Befolyásoló tényezők a természeti adottságok, egy folyó, tó, hegység. A szektorokon belül azok a területek pusztulnak le, amelyeket a magas jövedelmű csoportok elhanyagolnak. A magas presztízsű és magas lakbérű területek tipikusan néhány szektor külső peremén vannak.
Több központú város modellje: (Harris és Ullman)
Szerintük a városnak nem egy, de számos központja lehet, s mindegyik központ specializálódik valamire, rendelkezik valamilyen jelleggel. Az egyik a kereskedelmi és pénzügyi tranzakciók lebonyolítására szerveződik, a másik a színházi élet és a kikapcsolódás központja, de lehet ipari, egészségügyi központ, stb. A város nem egy, hanem több központból növekszik, koncentrikusan vagy szektorszerűen.
Szelényi István modellie: osztályszempontú megközelítést, mely szerint vannak: káderek, új vállalkozók, maszekok, munkások és részmunkaidős második gazdaságbeli elfoglaltsággal rendelkező munkások. A társadalom szerkezetét kétféle integráció alakította: a redisztributív (állami termelési mód) ás a piaci. Redisztributív: káderek, munkásosztály, piac. Piac: új vállalkozók, maszekok, részmunkaidős második gazdaságbeli elfoglaltsággal rendelkező munkások.
Jövedelem és vagyon: egyenlőtlenségeket úgy vizsgálhatjuk, hogy a vizsgált személyeket jövedelmük, ill. vagyonuk értéke szerint sorba rendezzük, majd öt vagy tíz egyenlő számosságú részre osztjuk és megnézzük, hogy az egyes ötödök vagy tizedek az összjövedelem, ill. az összvagyon hány százalékával rendelkeznek.
Presztízs: A különböző társadalmi csoportok tekintélye, tisztelete, megbecsültsége, rangja.
Hatalom: Több érdekcsoport (gazdasági elit, kormányzó elit, szakszervezetek, stb.) között oszlik meg, és a döntések kompromisszumok eredményei, mivel minden érdekcsoportnak van annyi hatalma, hogy az alapvető érdekeit fenyegető döntéseket megakadályozza.
Osztályok a modern társadalomban: A modern társadalmakban öt réteg, más szóval osztály különíthető el:
- Felső osztályba olyanok tartoznak akiknek a szülei nagyszülei is vagyonosak voltak. Férfi tagjai jól jövedelmező pozíciókban vannak. Rendszerint hasonló családokból házasodnak. Gyermekeiket elit magániskolákba és egyetemekre járatják. Az alsó-felsőosztály tagjai Szintén gazdag emberek, de a vagyonuk még viszonylag „újsütetű”.
- Felső középosztály tagjai az értelmiségi foglalkozásúakból és üzletemberekből kerülnek ki. Magas képzettségűek, a fizetésük elég magas ahhoz, hogy kisebb vagyont biztosítson számukra. Elvárják gyermekeiktől, hogy tartsák meg a szüleik munkahelyi és gazdasági pozícióját.
- Középosztály olyan családok alkotják, ahol a fő kenyérkeresők szellemi munkát végeznek tanárok, hivatali alkalmazottak, ügynökök, Vagyis még „fehérgallérosok”-nak számítanak. Magasabb a fizetésük, mint a munkásoké, saját lakásban élnek. A szülők főiskolai vagy egyetemi tanulmányok folytatására ösztönzik a gyermekeiket.
- Munkásosztály a kékgallérosokból vagyis a kétkezi fizikai munkát végzőkből áll. Legtöbb munkás legalább középfokú Végzettséggel rendelkezik, egyesek főiskolára is jártak. Bérelt, vagy jelzáloggal terhelt házakban laknak, a saját lakáshoz jutása viszonylag jó fizetés ellenére is nehéz. Két alrétege van:
1. kvalifikáltabb szakmunkát végzők, fizetésük eléri vagy meghaladja a középosztályhoz tartozók egy részének keresetét. Azonban a „jól kereső munkások” sem válnak középosztálybeliekké.
2. egyszerűbb szakmunkát végzők és a szakképzetlenek, alacsony fizetésűek és gyakrabban sújtja őket a munkanélküliség is.
- Alsó osztály tagjai szegények és meg vannak fosztva azoktól a javaktól és lehetőségektől, amelyek a túlnyomó többség számára elérhetők. Szociális segélyből élnek. lskolázatlanok és nincs piacképes gyakorlottságuk. Többségük fehér, de sok a kisebbségi. Ezek az emberek a társadalom perifériáján élnek
Társadalmi mobilitás az egyén vagy a család társadalmi helyzetének megváltozása. Kétféleképpen történhet; - az egyén az osztályból átmegy egy másik osztályba, ill. megváltozik magának az osztálynak a társadalomban elfoglalt helye.
Típusai:
- intergenerációs mobilitás (előző nemzedékhez viszonyítom a társadalmi
változást -szülő -apa.
- intragenerációs mobilitás (nemzedéken belüli mobilitás, amikor az egyén az
első státuszához viszonyítja a mobilitást.
Egydimenziós mobilitási csatornák: - házassági mobilitás, - vagyon révén létrejövő mobilitás, - foglalkozás révén létrejövő mobilitás, - az iskola révén létrejövő mobilitás(az első 3 iskolai mobilitás nélkül nem ér semmit)
Többdimenziós mobilitási csatornák: - munkamegosztásban elfoglalt hely, - kulturális javakban elfoglalt hely, - anyagi javakban elfoglalt hely, területi változás.
A magyar társadalom kettős szerkezete: A két háború között Magyarország szerkezete kettős volt. Kialakult a történelmi-nemzeti társadalom, alatta „az egész rendek alatti” népi társadalomszerkezet. Mellette létrejött a kapitalizmus társadalomszerkezete, mint modern polgári társadalom. A két társadalom egymás mellett együtt van jelen. Ez a szerkezet azért alakulhatott ki, mert nem ment végbe következetesen a polgári átalakulás. Magyarországon nemesi vezetésű polgári átalakulás történt, a főszereplő nem a polgárság volt. Megmaradt a nemesi nagybirtok, az arisztokrácia megőrizte hatalmát, politikai befolyását, mintaadó jellegét. Hozzá igyekezett hasonulni a polgári társadalom vezető rétege.
A történelmi, nemzeti társadalom fontosabb csoportjai: - a történelmi arisztokrácia, - az egyháziak, - az állami és uradalmi tisztviselők,az úri középosztály, a nemzeti polgárság. Általános jellemzőjük; a rendies jelleg,-a kiformálódott társadalmi szerepek,- a nagyobb társadalmi elismertség, - magasabb társadalmi presztízs.
A modern polgári társadalom jelentősebb csoportjai; a modern polgári arisztokrácia,- a burzsoázia,- a polgári középosztály,- a kispolgárság, - a munkásság. Jellemző és legfontosabb működési területe az ipari termelés a kereskedelmi forgalom,a hitélet, a szellemi és politikai élet üzleti vállalkozásai.
A középosztályba tartoznak; a középbirtokosok, - a hivatalnokok,- az értelmiség, két típusa van : az uralmi szakszerűség és -a tárgyi szakszerűség.
A parasztság rendkívül rétegzett, vagyoni helyzetük alapján megkülönböztetünk; a.) nincsteleneket, (birtoknélküliek, munkaerejük eladásából éltek) b.) önellátóakat, (céljuk sz állandó foglalkoztatás) c.) gazdákat (20-100 hold föld, idegen munkaerőt is foglalkoztattak).
Az I. világháborút követő évek: Az 1945 utáni első években Magyarországon népi demokratikus modell alakult ki Felszámolták a nagybirtokrendszert, földet osztottak a nincsteleneknek, gyorsan és eredményesen folyt az ország újjáépítése, a jelentős háborús terhek ellenére szép eredmények születtek, többpártrendszer és a parlamenti demokrácia működött; Ma már tudjuk, hogy a polgári demokrácia évei demokratikus szempontból nem voltak olyan ideálisan szépek. Már ekkor voltak igazságtalan, politikai érdekű letartóztatások.
A szovjet típusú társadalommodell lényege;l. A politikai minden más szférát maga alá gyűrt, megszűnt a politikai állam és a civil társadalom kettőssége. Következménye a voluntarizmus és az önkényesség lett. 2. Központosított (centralizált) és megbonthatatlanul egységes (monolitikus) társadalomirányításra alapozódó újratermelési modell és annak megfelelő intézményi struktúra.
A gazdasági társadalomszerkezetének jellemzői: a politikai állam és a civil társadalom egybeolvad, - feszített ütemű gazdasági növekedés, - ideológiailag legitimált modernizáció és társadalompolitika, - Új típusú redisztribúció (állami termelési mód), - a társadalom osztály ás réteghelyzetének radikális megváltoztatása, - a magántulajdon helyett az állami tulajdon preferálása, a piac szerepének kiiktatása. Ez a társadalom- ás gazdaságszerkezeti modell lényegesen hozzájárult a társadalmi feszültségek kiéleződéséhez, az 1956-os forradalom kitöréséhcz. Az 1956-os forradalom után a hatalom felismerte, hogy a szocialista modernizációt ás felhalmozási nem lehet a népesség túlnyomó többsége ellenére megvalósítani. Megindult a politikai állam és a civil társadalom relatív szétválása, a társadalmi létszférák differenciálódása. Gazdasági szempontból ez a következőket jelenti:
- az áru ás pénzviszonyok jobban érvényesülnek a gazdaságban, megnőtt az önszabályozó elemek Szerepe,
- a gazdaság intézményi struktúrájában decentralizálás ment végbe, nőtt a gazdasági egységek önállósága, a központ ás az egységek között létrejött a „szabályozó alku”.
Kolosi Tamás modellje:
Szerinte a gazdaság társadalomszerkezetének újratermelési sémáját egy olyan L alak adja, melynek a függőleges szárát a redisztributív visznyok, vízszintes szárát a piaci viszonyok jelentik. Redisztributív jelleg:
- erős központi beavatkozás felülről, a feltétlen lojalitás ás alávetettség alulról, - központi irányítás, - merev tervutasítást, a szabályozók időszaka követte. Egyre inkább megjelentek az alulról történő gazdasági kezdeményezések, melyek a szabályozó alkufolyamat eredményeképpen zöld utat kaphattak (alku a vállalat felső vezetése ás a hatalmi központ között). Nem volt nyílt pályázati rendszer. Az első gazdaságban megjelentek a piaci megfontolások, hatni kezdtek az áru és pénzviszonyok, melyek vállalaton belül konfliktusokat okoztak. A második gazdaság piaci viszonyokat jelentett, korlátozott módon. A második gazdasággal (a gazdaság kb. 10 %-a) a központi hatalomnak sajátos kapcsolata alakult ki (megengedem-megszoritom alternativa). Ezek a központi intézkedések az árképzéssel próbálták szabályozni a magángazdaságot, de eredménytelenül, vagy éppen ellenkező hatást kiváltva.
A társadalmi csoportok elhelyezkedése az L modell szerint:
politikai, állami vezetők
2. redisztributív szektor nem vezető középszintű alkalmazott, munkatárs
3.redisztributiv szektor szakképzetlen munkásai, akik nem tudnak a második gazdaságba bekapcsolódni
4. magánvállalkozók
5. latens magánvállalkozók
6. magánszektor kisárutermelői
7.a második gazdaságban résztvevő szakképzetlenek
8. menedzserek, gazdasági vezetők
9. mindkét szaktorban kereső értelmiségiek ás szakmunkások
I 0.mindkét szektorban közepes jövedelmet elérők
Depriváltak: nehéz társadalmi helyzetűek, akik a társadalmi átlaghoz képest megfosztottak, olyan hiányt szenvedők, akik nem tudnak helyzetükből fakadóan teljes értékű társadalmi életet élni. Ide tartoznak azok is, akik nem tudják a gyermeküket a szükséges módon iskoláztatni, akik kirekesztődnek a társadalmi- politikai részvételből.
Rendszerváltás utáni társadalomszerkezet: Létrejött egy többpártrendszerű pluralista, nyugati típusú parlamenti demokrácia ás annak intézményei. A gazdaság meghatározóan piaci alapúvá vált, vegyes gazdaságok alakultak (magánszféra meghatározó). Az ország visszanyerte politikai szuverenitását, tagjai lettünk a NATO-nak (készülünk az EU-ba). A rendszerváltás utáni években csökkent a GDP (4 év alatt 20 %-al esett vissza). Csökkentek a reálbérek, megnőtt a munkanélküliség, csökkent a foglalkoztatottak száma. Nőtt a jövedelmi egyenlőtlenség, a szegények aránya, a népesség kb. 1/3-a nem rendelkezik elfogadható jövedelemmel, l/l 0-e súlyosan szegény, 2/3-ának csökkent az egy főre jutó reáljövedelme. Elsősorban a középréteg csúszott lejjebb. Az utóbbi években lassú javulás indult cl. Az egyenlőtlenségek erősen nőttek, kialakult a jómódú felső rész és a leszakadó alsó rész ás egy veszélyeztetett középső rész. A rendszerváltás utáni években három elit különböztethető meg: - állami bürokrácia, - burzsoázia (tőkések), - értelmiség. Erős réteget alkottak a technokrata elit (rendszerváltás előtt ők foglalták cl az üzleti világ ás pénzügy, a bankok vezető pozícióit), melynek hatalma az 1904. évi parlamenti választások után tovább erősödött, és összefonódott a politikai elittel (többnyire humán értelmiség).
Demográfia: a népesség számát, összetételét, valamint változását kutató tudomány.
A népesedés: napjaink egyik legvitatottabb, legösszetettebb problémája. A népesedésnövekedés kapcsolatban van az életminőséggel, a globális felmelegedéssel, az ózonréteg elvékonyodásával, a Föld ás a felszíni vizek kimerülésével, az egészséggel, járvány, éhezés, halálozás, stb).
Népesedésrobbanás: lassú indulás ás exponenciális növekedés, amely magába rejti a nagy meglepetés, a katasztrófa lehetőségét.
Az iparosodó országokban: a népesség viszonylag állandó, stabil. A növekvő várható életesélyek a javuló életszínvonal és egészségügyi gondoskodás eredménye. A fejlett országokban nő az inaktívak aránya ás csökken az aktív foglalkoztatottaké.
A fejlődő országok népessége gyorsan nő. Jel fiatal, a 15 éven aluliak képezik a teljes populáció kb 2/5-ét. A népességnövekedés folytatódni fog, mert a Sajátos korszerkezetből fakadóan növekedik a gyermekszülési korban lévők aránya ás abszolút száma is.
A túlnépesedés okozta problémák: A fejlett országok energiafogyasztása messze meghaladja a fejlődő országokat mind a termelés, mind a fogyasztás területén. A szegény ás gazdag országok jövedelmi színvonala közötti különbség tovább fog nőni, A fejlődő országok fogják „termelni” a világ szemetének felét, ami új szemételhelyezési módszerek bevezetését teszi szükségessé. Az életszinvonal emelkedése felgyorsítja a környezet leromlását, degradációját. További fontos faktor a népesedésnövekedés és a környezetpusztulás közötti kapcsolatnak az urbanizáció erőteljes felgyorsulása, ami negatív következményeket, környezeti problémákat (csatornázatlanság, zsúfoltság, vízhiány, járványveszély, stb.) okoz.
Az utóbbi időben nőtt a remény a Föld eltartó képességében, a mezőgazdasági innováció hatására.
Malthusianusok (Thomas Robert Malthaus úgy véli, hogy az emberi faj növekedési trendje sokkal gyorsabb, mint az emberek számára szükséges élelmiszerek előállításának növekedési üteme. Tézise szerint a népesség növekedése mértani, a mezőgazdasági termelés, az élelmiszer előállítás növekedési üteme számtani haladvány szerint történik. Két törvény ütközik, a létfenntartás és a fajfenntartás ösztöne, ami az egyensúly megbomlásához vezethet a népességnövekedés és a szükséges, elérhető források között. A ‘90-es években a malthusianus gondolatok bővültek, megjelentek egyéb környezeti veszélytípusok is, p1. környezetszennyezés, az erdők, főleg az esőerdők irtása, a különféle növények és állatok pusztítása vagy pusztulása. A környezeti problémák megoldásához elengedhetetlennek tartják a népesség számának csökkenését.
•Antimalthusianusok: Úgy vélték, hogy a népesedésnövekedés a Föld jövőjét nem veszélyezteti. Sőt, a népességnövekedés magasabb életszínvonalat, gazdasági fejlődést eredményez a növekvő találékonyság, bővülő invenciók révén. Meg tudunk birkózni a népességnövekedés problémáival, mert több feltaláló lesz, és mert a népesedésnövekedés kényszeríti, lendületet ad a felfedezéseknek. Úgy vélik, hogy a fejlődő országok túlnépesedésének legmeghatározóbb faktora a hatalom egyenlőtlensége a társadalmak férfi és nő tagjai között. Ez az egyenlőtlenség alakítja ki, formálja az emberek szaporodással kapcsolatos választásait, vagy annak hiányát. A nők gyenge gazdasági, társadalmi és kulturális pozíciója gyakran alig hagy más választást számukra, mint a szaporodás.
Demográfiai átmenet: A demográfiai átmenet elmélete szerint a modernizáció folyamata együtt jár a népességváltozás három egymást követő fejlődési fokozatával.
I Magas pozicionalis növekedés. Modernizáció és urbanizacio előtti társadalmi állapot, ahol jellemzően magas születési és magas halálozási rátákat találunk. Ennek eredményeként a népesség viszonylag stabil, állandó. Ha a társadalom a halálozási rátát lecsökkenti, akkor gyors növekedés következik be.
II Átmeneti növekedés A modernizáció hatására fejlődő lakásviszonyok a jobb táplálkozás és egészségellátás eredményeképpen csökken a halálozási ráta. Annak következtében, hogy lecsökken a halálozási ráta, de a születési ráta még változatlan marad, észrevehetően megnő a népesedési ráta. Egy idő múlva a párok belátják, hogy kevesebb szülés elegendő ugyanannyi túlélő gyermek biztosításához, gazdaságilag előnyösebb számukra a kis család. Ennek a Vége az, amikor a születési ráta is hanyatlik és megközelíti a halálozási rái3t.
Ill. • A modernizáció időszakában a párok szabályozzák termékenységüket, egyúttal változik a morális felfogás, a vallási előírásoktól eltérő gyakorlatot folytatnak. A demográfiai átmenet képviselői szerint a modern társadalmakat alacsony halálozási ás alacsony születési ráta jellemzi. Ez megközelítően nulla népesedés növekedést jelent.
Népesedési politika: Népesedési politikán azt a politikai törekvést értjük, amelynek révén a kormányok valamilyen irányban céltudatosan befolyásolni igyekeznek u demográfiai növekedés ütemét, amely tudatosan próbál hatni ennek érdekében a termékenységre, a halálozásra, a nemzetközi vándormozgalomra ás a népesség belső területi megoszlására.
F álla ország egészségi állapota rendkívül összetett, nehezen mérhető. A születéskor várható élettartam a csecsemőhalálozási ráta az a két közismert fogalom, amelyet a társadalom egészégi állapotának jellemzésére ás azok összehasonlítására régóta használnak.
Egészségkárosító hatások. az egészségügyi ellátás javítása a trópusokon a malária (szennyvízelvezetés, csatornázás hiánya miatt), - az egészséges ivóvíz hiánya (hasmenés, féregparazitás megbetegedések), szennyvízelvezetés, csatornázás hiánya (fertőző betegségek), - levegőszennyezés (légúti betegségek),
- tuberkulózis terjedése (rossz lakásviszonyok miatt), - rosszul tápláltság miatti betegségek, éhezés (energia, fehérjehiány, vitaminhiány), - rákkeltő ás mérgező anyagok hatása (lakó és m.helyi ártalmak, légszennyezés, zaj), - védőoltások elmaradása, egészségügyi ellátottság hiánya, egészségtelen életmód (Zsíros étel, dohányzós, alkohol, drog), - az AIDS gyors terjedése.
Népesedés Mo-on. Magyarország azok közé az országok közé tartozik, ahol nem a népesedés növekedése, hanem a népességfogyás jelent gondot, A környező országokhoz hasonlóan fokozatosan csökken a családnagyság. A termékenységi magatartásokat, a születendő gyermekek Számát a kulturális színvonal, a társadalmi réteg, a lakóhely, a nők gazdasági aktivitása és az etnikum befolyásolják leginkább. A születésszám csökkenésének okai: a házasságkötések, újraházasodások csökkentése, - a válások számának emelkedése.
A demográfiai változás másik oka a népesség elöregedése. Csökken a gyermek és fiatalkorúak aránya, az aktív keresők aránya. Nő a halandóság oka: a népesség öregedése, középkorú, férfi, fizikai körben nőtt az ezer lakosra jutó halálozások száma (korspecifikus arányszámok változása), néhány haláloki föcsoportban nőtt a halálozások gyakorisága (okspecifikus arányszámok változása) ebben felelősek: életmód kockázati tényezők, környezeti ártalmak, genetikai adottságok, egészségügyi ellátás hiányosságai, levegő ás víz szennyezettsége, külföldi eredetű légszennyezés, az elavult gép ás járműállomány, stb.
Város: sűrűn lakott állandó település. ahol az emberek nem mezőgazdasággal foglalkoznak. A város magán túlterjedő központi funkciókat lát cl fontos területeken (Pl. kultúra, egészségügy, közigazgatás), amely révén vonzást és befolyást gyakorol környezetére. Több foglalkozást, eltérőbb műveltségi szinteket és gondolkodásmódokat, életformában ás emberi kapcsolatokban nagyobb választékot találunk. A városi életnek három olyan összetevője van a méret, a populáció sűrűsége, és a heterogenítás, mely elősegíti a személytelen kapcsolatok kialakulását.
Urbanizáció: A városi népesség arányának növekedése, ma is tartó folyamat. A Városi népesség ma is egyre nagyobb mértékben növekszik.
A város kialakulása: A város kialakulása ie. 4-7 ezer évvel történt. Az ipari forradalom előtti időszak városait preindusztriális (iparosodás előtti) vagy tradicionális (az ipari forradalom hagyományos várósa) városoknak hívjuk. A kialakulás előfeltétele a mezőgazdasági termelés fejlődése volt. Az élelmiszer többlettermék révén felgyorsult a munkamegosztás. A felfedezések (eke, vitorlás hajó, az állatok háziasítása, Új növényfajták) kulcsszerepet játszottak. A produkatívabb gazdaságban előállított élelmiszer felesleg tette lehetővé a társadalmi szerveződés új formáinak megjelenését, az új strukturák kialakulását. A nem gazdálkodók specializálódása révén alakultak ki az Új foglalkozások, rétegek, mint a kereskedők, a kézművesek, a vallási személyek csoportja, az irányító hivatalnokok. A korai városoknak sok problémával kellett szembenézni (külső támadások, közegészségügy fejletlensége, csatornázás hiánya). A preindrusztriális városok kisebbek voltak a mai modern városoknál, az ipari városközpontok megjelenéséig különböző fejlődési utak vezettek. Lényeges szerepet játszottak az átalakulásban, a városnövekedés felgyorsulásában a társadalmi tényezők, a technikai innovációk. Az emberek tömegesen a gyárakban kezdtek dolgozni, részben kényszerből, de azért is, mert a városi élet jobb anyagi körülményt biztosított. Az urbanizáció folyamata a feudális rendszer felszámolásával, a nemzetállamok kialakulásával párhuzamosan ment végbe. Ennek a folyamatnak a részét képezik a fővárosok, a nagy világvárosok kialakulása is. Az urbanizáció csúcsa a mega(lo)poliszok kialakulása (óriásivá duzzadt, egybenőtt városok csoportja).
IJrbanizációs elméletek: Park úgy vélte, hogy a városok is természetes térségekbe rendeződnek, mint ahogy a biológiai ökológiában történik. A Város egy nagy szelektáló mechanizmus, amely biztosan szelektálja ki a népességet, mint egészt, hogy a személyiségek számukra megfelelőbben tudjanak élni egy külön régióban, vagy miliőben. A városökológiai folyamatok leírására és értelmezésére gyakran használt fontosabb fogalmaik a verseny, a szegregáció, az invázió és a szukcesszió.
• Verseny küzdelem a megfelelő megélhetésért.
Szegregáció: egy olyan csoportosulási folyamat, amelynek révén személyek és csoportok elkülönülnek a térben bizonyos közös jellemzők (foglalkozás, etnikum, jövedelmi ‚helyzet, stb.) vagy tevékenységek alapján. Lehet önkéntes (úgy érzik, hogy a térbeli .közelség számukra előnyös) vagy nem önkéntes (p1. etnikai vagy faji csoportok kirekesztése a lakóterületről).
Invázióról akkor beszélünk, amikor egy Új embercsoport, intézmény vagy tevékenység betolakodik egy területre és azt különféle módon elfoglalja.
Szukcessziónak (egymást kővetés) nevezzük azt a folyamatot, amikor egy városi lakótcrület népessége kicserélődik (p1. egy városközpont hanyatlásakor egy etnikai kisebbségi csoport elkezd beköltőzni, s közben a korábbi lakosok elkezdik elhagyni, majd sietve egyre többen eladják ingatlanaikat és elköltöznek más városba vagy kertvárosba. Park nyomán a város térbeli struktúrájának három elmélete alakult ki:
Koncentrikus zónamodell
l.zóna: - a központi mag, a belváros, a city. Központi Üzleti terület; bankok, áruházak. hotclck, színházak. Legdrágább terület, legsikeresebb vállalkozók
ll.zóna: átmeneti övezet, ipari ás egyéb vállalkozások (telekspekuláció miatt leromlott), az itt lakók bérlők, alacsony társadalmi státuszú, sok a szegény, a szines bőrű, az elsőgenerációs bevándorló. Virít a prostitúció, magas u bűnözés. Kisebb vállalkozások, egyszerűbb kocsmák, bárok, vendéglők színtere.
lll.zóna: - ipari munkások övezete, akik kétszintes épületekben, vagy öreg házakban élnek. Menekülnek a leromló városrészből, de munkahelyűk közelében szeretnének maradni, itt élnek a rosszul fizetett szellemi foglalkozásúak is.
IV.zóna: a középosztály, felsőbb társadalmi réteg, tágas kertes házban, vagy új bérházban
V.zóna: - bejárók zónája, a kömyező kisvárosok falvak lakossága.
Urbanizmus: Harvey szerint az urbanizmzus a létrehozott környezet egyike. az ipari kapitalizmus velejárója. A modem világban a város és a vidék közötti megosztottság kisebb, a mezőgazdaság gépesítetté, s az ipari munkához hasonlóan profitorientálttá vált, ez a folyamat csökkenti a két település lakosainak életmódja közötti különbséget. A nagy befektetők a profitot szem előtt tartva fejlesztenek vagy visszafejlesztenek térségeket. A helyi és központi kormányzatnak lényeges szerepe van azáltal, hogy kontrollt gyakorol a föld és az ipari termékek fölött. A városnak ás térségeinek az elrendezése, építészeti jellemzői kifejezik a társadalom különböző csoportjai közötti küzdelmeket és konfliktusokat. A város lényeges része a kollektív fogyasztás folyamatának, fizikai megromlása főleg két tényezőn múlik, a piaci erőkön és a kormányzati hatalmon.
Tömegesség: A nagyvárosok zsúfoltsága, a gyakran tapasztalható tömegesség, az emberek nagy számban való jelenléte egy korlátozott térben mentális, fizikai és viselkedésbeli torzulásokhoz vezethet. A városokban magas a népsűrűség, az emberek zsúfoltságot éreznek, mely ingertúlterheléshez, stresszhez vezet. Ebből való menekülés egyik útja a visszahúzódás a társadalomtól, ami szintén stresszkeltő és pszichoszomatikus betegségekhez vezet. Az emberek puszta száma arra ösztönöz, hogy tárgyként kezeljük őket. A városi élet rengeteg idegi ingernek tesz ki minket, melynek nagy részét ki kell zárni, de így érzéketlenné válunk a világ iránt. Megtanuljuk az embereket szerepek megtestesítőiként kezelni.
Deviancia és patológia: Feltételezhető, hogy a deviáns egyének a városi anonimitás előnyei, a feltételezett lehetőségek és a vidéki, kisváros környezet taszító tényezői miatt a városokba törekednek. A vidéki településekhez képest a városokban a tüdőbetegségek (tüdőrák, bronchitis, tuberkulózis) magasabb arányban fordulnak elő, ezen belül is városközpontban magasabb; a külváros felé csökken. A mentális és társadalmi patológiák az előzőkhöz hasonl6an oszlanak cl a városban. A bélváros általában nem csak zajos, de az is. A lakáskörülmények befolyásolják a testi és szellemi egészséget, főleg ha a lakás minősége szélsőségesen nem megfelelő.