Köszönet az alábbi összefoglalóért Nyeső Anitának, lelkes szorgalmáért!

I. A vállalat érintettjei, céljai, formái

1. Üzleti vállalkozás - vállalat

A szervezet alapvető célja: az a cél, amelynek elérésére a szervezet létrejött.

Az üzleti vállalkozás: olyan emberi tevékenység, amelynek alapvető célja a fogyasztói igények kielégítése nyereség elérése mellett.

A vállalat: az üzleti vállalkozás szervezeti kerete; a modern társadalmakban jogilag körülhatárolt olyan struktúra, amelyben az alapvető cél eléréséhez szükséges tevékenységek végbemennek. Vállalaton tehát a jogi személyiséggel rendelkező üzleti vállalkozásokat értjük.

Egy szervezetet akkor tekinthetünk üzleti vállalkozásnak, ha a következő, egymással kapcsolatban lévő feltételek mindegyike teljesül:

- A szervezet önálló alapvető céljának megvalósításában.

- Saját üzleti tevékenysége révén kell biztosítania a túlélés feltételét, hogy kiadásai tartósan ne haladják meg bevételeit, azaz hosszú távon nyereségesen működjön.

- A befektető saját tőkéjét kockáztatja.

- A szervezet valóságos piacon működik.

1.1. Az üzleti vállalkozás alapvető célja

A vállalatalapításhoz mindenképpen szükség van két tényezőre:

- befektetésre alkalmas tőkére

- kielégítésre váró fogyasztói igényre

Fogyasztói igény: olyan igény, amelyet a gazdaság szereplői nem saját szervezetükön belüli munkával, s nem is közösségi intézmények útján kívánnak kielégíteni. A fogyasztói igény igen összetett fogalom: emberi szükségletek és vágyak, kívánságok húzódnak meg mögötte.

Szükségletek: az emberi lét fenntartásához egy adott kultúra körében szükségesnek ítélt javak és szolgáltatások.

A fogyasztói igény mint valamely termék vagy szolgáltatás iránti fizetőképes kereslet jelenik meg a piacon. Az olyan igény, amely mögött nem áll a kielégítéshez szükséges reális fizetőképesség, nem jelent valós fogyasztói igényt, hiszen nem teszi lehetővé a profitszerzést.

Nyereség-kritérium: a bevételek haladják meg a kiadásokat.

Az alapvető cél valamennyi vállalat számára azonos, a küldetés azonban mindegyiküknél más: az alapvető cél a vállalat mint szervezet jellegét adja meg, a küldetés pedig az egyéniségét írja le.

1.2. A vállalat küldetése

A vállalat küldetésében az fogalmazódik meg, milyen módon kívánja a vállalat az alapvető célt elérni:

Mi a vállalat működési köre?

- Milyen belső működési elveket fogalmaz meg?

- Milyen elvekre építi kapcsolatát a működése által érintett személyekkel, csoportokkal, intézményekkel?

A vállalat küldetése kifejezi üzleti tevékenységének lényegét, körülhatárolja működési körét és megkülönbözteti más vállalatoktól.

Az üzleti vállalkozás létének és működésének elengedhetetlen feltételei:

- marketing: a vállalat fogyasztóorientáltságát fejezi ki, tartalma a vállalat piaci kapcsolatait fejlesztő és megvalósító funkciók betöltése.

- innováció: a fogyasztói igények új, magasabb minőségű kielégítésének módja.

2. A vállalati működés érintettjei

Az érintett felfogás: a vállalat a társadalom számos csoportjával kerül tevékenysége során kapcsolatba, amelyek egyrészt befolyással vannak működésének eredményességére, tehát figyelembe kell vennie őket döntései során - másrészt, amelyeket előnyök vagy hátrányok érnek a vállalat működésének következtében, s ezeket a következményeket is mérlegelnie kell a vállalatnak.

A vállalati működés érintettjei:

- Belső érintettek: hozzátartoznak a szervezethez, meghatározott jogviszony keretében.

- tulajdonosok: a befektetett tőkéjük növekedésében érdekeltek.

- menedzserek: a vállalat sokoldalúan eredményes működésében érdekeltek.

- alkalmazottak: személyes jövedelmük maximalizálásában érdekeltek.

- Külső érintettek: közül az első három csoport együtt a szűkebb értelemben vett piacot jelenti.

- fogyasztók: igényeik kielégítése céljából jött létre a vállalkozás, így ők a legfőbb külső referenciái a vállalat eredményességének.

- szállítók: számára a mi vállalkozásunk a fogyasztó. A szállító látja el a vállalkozásokat a szükséges erőforrásokkal.

- versenytársak: részben azonos működési körrel rendelkeznek, így ugyanannak a fogyasztói csoportnak az igényeit akarják kielégíteni. A versenytársak kölcsönös kapcsolatban állnak egymással: osztoznak a fizetőképes kereslet kielégítéséből származó nyereségen; ösztönzik, sőt kényszerítik egymást az innovációra.

- stratégiai partnerek: között azokról a vállalatokról, intézményekről van szó, amelyeknek küldetése ,,átfed" a mi vállalatunkéval, s azzal összekapcsolódó, részben azonos célokkal, tevékenységekkel rendelkeznek.

- állami intézmények: a különböző állami intézmények eltérő módon hatnak a vállalatokra.

- helyi és önkéntes állampolgári közösségek: alatt a helyi közigazgatást és valamennyi lehetséges nem állami, társadalmi csoportosulást értjük, a tulajdonképpeni ,,civil szférát".

- természeti környezet: ez a kapcsolat a közelmúltig meglehetősen egyoldalú volt: a vállalatok kihasználták a természeti erőforrásokat. Ma már követelménnyé vált a természeti környezet megőrző-regeneráló használata.

3. A vállalat céljai

A vállalatnak, mint szervezetnek a céljai a küldetéséből és a belső érintettek céljaiból, törekvéseiből alakulnak ki.

3.1. Az egyéni és a szervezeti célok

3.1.1. Az egyéni célok

Az ember állandó szükségletállapotban lévő lény, és egyre többet, jobbat akar. A folyamat végtelen: egy bizonyos szükségletet ki lehet elégíteni, de általában az emberi szükségleteket nem.

A szükségletek hierarchikusan rendeződnek, Maslow öt szintet határoz meg: fiziológiai, biztonsági, szociális, megbecsülési, önmegvalósítási.

A szükségletek és célok összefüggései:

- A szükségletek logikailag megelőzik a célokat.

- Az egyéni célok nem felelnek meg kölcsönösen és egyértelműen a szükségleteknek, mivel több cél szolgálhat egyetlen szükséglet kielégítésére és fordítva.

- Az egyén által választott cél négy fő tényezőtől függ:

´ az egyén norma- és értékrendszerétől

´ öröklött szellemi és fizikai képességeitől

´ személyes tapasztalataitól és tanulékonyságától

´ fizikai és társadalmi környezetében való mobilitásától

A négy tényező kölcsönhatása határozza meg azt a keretet, amelyen belül az egyén célját szükségleteinek kielégítésére megválasztja, s amelyek felé viselkedését irányítja.

3.1.2. A szervezeti célok

A szervezeteknek vannak saját céljaik, amelyek természetesen nem azonosak a szervezetet alkotó egyének céljaival, de nem is függetlenek tőlük.

Williamson nyolc egyéni célt különböztet meg, amelyet az emberek többnyire a munkahelyükön keresztül szeretnének elérni:

- jövedelem

- biztonság

- státusz

- hatalom

- presztízs

- a társadalom szolgálata

- szakmai kiemelkedés

- hasznosság

A vállalat: olyan szervezet, amely alapvetően az emberek gazdasági céljainak megvalósítását segíti, de hozzájárulhat más célok megvalósulásához is.

A szervezeti célok legfőbb jellemzői:

- hierarchikusan strukturáltak

- kölcsönös erősítés, amelyről akkor beszélünk, ha a szervezet és a szervezet tagjai egyaránt segítik egymást céljaik elérésében

- kompatibilitás, azt jelenti, hogy az egyéni céloknak összeegyeztethetőnek kell lenniük a szervezet hatékony működésével

- a fölérendelt (szuperordinált) célok létezése: a szervezetek azért léteznek, mert képesek olyan dolgokat megvalósítani, amelyeket az emberek egyedül nem tudnának elérni

3.1.3. Az egyéni és a szervezeti célok kapcsolata

- Az egyéni célok váltják ki a cselekvéseket.

- Az emberek közötti kölcsönhatás alkotja egy szervezet produktív részét, ez tud létre hozni valami ,,újat".

- A szervezet létezésének indokai az egyéni cselekvések és viszontcselekvések mögött lévő egyéni célok.

- A szervezet minden tagjának vannak elképzelései saját céljairól és a szervezet céljairól.

- Amennyiben csatlakozik a szervezethez, ezt vagy azért teszi, mert valami pozitívat szeretne elérni, vagy valami negatívat akar elkerülni; és úgy gondolja, hogyha a szóban forgó szervezet támogatja munkájával, a szervezet is segíteni fogja őt.

- A leghatékonyabb szervezetek azok, amelyekben egyrészt az összes tagot illetően valóban összeegyeztethetők az egyéni és szervezeti célok. A szervezet céljairól gondolt összes egyéni elképzelés lényegében összhangban van egymással: azaz az egyének nagyobbrészt egyetértenek a szervezet céljaival.

- A szervezet akkor működhet hatékonyan, ha a célok különbözőségéből adódó konfliktusokat a vezetés nem elnyomni igyekszik, hanem megfelelő belső működési mechanizmusokkal mozgásteret biztosít számukra.

3.2. A tulajdonosok, menedzserek, munkavállalók - céljaik és kapcsolataik

3.2.1. A tulajdonosok céljai

A tulajdonos azért fekteti tőkéjét egy vállalkozásba, mert azt reméli, hogy ily módon növelheti tőkéje értékét. Az értéknövelés feltétele a vállalkozás nyereséges működése, így a profitnövelés mintegy eszköz a tulajdonos számára célja eléréséhez.

A ,,tulajdonos" fogalom többféle gazdasági szereplőt takarhat:

- Természetes személyek: a ,,valódi tulajdonos" rendszerint saját személyes tulajdonát képező pénzt fektet a vállalkozásba.

Szélsőséges formái:

´ Ha a vállalkozásnak egyetlen tulajdonosa van, ő még akkor is meghatározó befolyással lehet a vállalat működésére, ha a közvetlen irányítást másokra, menedzserekre bízza.

´ A tőzsdén jegyzett vállalat, amelynek tulajdonosai igen sokan vannak, egyesek közülük csak rövid időre válnak tulajdonossá, név szerint esetleg nem is ismertek.

? Intézményi tulajdonosok: képviselőik útján vesznek részt a vállalatok irányításában.

´ az állam, ill. intézményei

´ bankok és más pénzintézetek

´ vállalatok

´ egészségbiztosítási, ill. nyugdíjalapok

Képviseleti probléma: lényege az a kérdés, hogy vajon a menedzserek jól képviselik-e a tulajdonosok érdekeit; alapja pedig az az információs aszimmetria, hogy a tulajdonosnak nincsenek pontos információi a vállalat lehetséges teljesítményéről és a mozgósítható tartalékokról, a vezetőknek viszont vannak.

3.2.2. A menedzserek céljai

A menedzser befolyásolhatja leginkább döntéseivel a vállalat életét, működését, jövőjét.

3.2.3. A munkavállalók céljai

A munkavállalók főként személyes célokban gondolkodnak.

3.2.4. A vállalatkormányzás

Feladata, hogy olyan intézményeket és mechanizmusokat építsen ki, ill. működtessen, amelyek a vállalaton belüli szereplők céljainak összehangolását, a közösen elfogadható működési normák és teljesítménycélok kialakítását, a külső érintettekkel való kapcsolatok irányítását, a működés ellenőrzését és értékelését elvégzik.

Döntéshozók és befolyási területük:

- Részvényesek: Szavazhatnak a vállalat sorsát érintő legfőbb kérdésekben, de rendszerint korlátozott a részvételük.

- Igazgatóság: Jóváhagyja a stratégiai döntéseket, felügyeli az általános üzletmenetet.

- Felső vezetés: Előkészíti az általános üzletmenetet.

- Középvezetés: Végrehajtja a felső vezetés döntéseit, saját felelősségi munkaterületére nézve döntéseket hoz.

- Törzskari szakemberek: Döntéseket hoznak és készítenek elő szakmai területükön.

- Alsó szintű irányítók: Végrehajtják a felsőbb szintű döntéseket, döntéseket hoznak a napi működésben.

- Nem vezető alkalmazottak: Döntenek saját teljesítményükről.

3.3. A vállalati célok

A vállalat céljai a küldetésből és a belső érintettek céljaiból származtathatók. A küldetés hátterében ott áll az alapvető cél, amely az üzleti vállalkozás lényegét fejezi ki.

3.3.1. A profitmotívum és a társadalmi felelősség

Felelős vállalat koncepció: szerint a vállalat társadalmi felelősséggel bír, s ennek jegyében működése során mintegy szűrőt alkalmazva ,,racionálisan dönt a morálisan elfogadható alternatívák között".

A felelős vállalat felfogás szerint a célok meghatározásánál valamennyi érintett érdekeit figyelembe kell venni, és a hagyományos felfogáshoz képest nagyobb súlyt kapnak a külső érintettek.

3.3.2. A vállalati célstruktúra jellemzői:

- A valóságban megjelenő célok a különböző struktúrák valamilyen metszetében értelmezhetők, a többdimenziós rendszer egy pontjaként.

- A konkrétan megfogalmazható céloknak a struktúrában elfoglalt helye változhat.

- A hierarchikus rendezésben a magasabb rendű cél elérésének feltétele az alacsonyabban lévő cél elérésére.

- A célok és feltételek (eszközök) között nincs éles határvonal, egymásba át is mehetnek.

A vállalati célok tartalmának terjedelmi hierarchiája:

4. A vállalkozások szervezeti formái

4.1. A vállalkozási formák tulajdonlási szempontból

A három alapvető vállalkozási forma:

- Az egyéni vállalkozás: egyetlen személy tulajdonában áll, aki egyedül fekteti be a vállalkozás működtetéséhez szükséges tőkét, és maga hozza meg a működésre vonatkozó döntéseket - így ő dönt az alkalmazottak felvételéről, tevékenységéről is. Az üzleti vállalkozás teljes nettó értéke az ő tulajdona, és ő felel a vállalkozással szemben támasztott követelések teljesítéséért. Rendszerint kisvállalkozások.

- A társaságok: két vagy több tulajdonos által alapított üzleti vállalkozások, ahol a tulajdonosok megosztják egymás közt a vállalkozás nyereségét vagy veszteségét, és a vállalatvezetés felelősségét is. Lehetnek kis, kétszemélyes társaságok de nagy nemzetközi szervezetek is.

A társaság a tagok olyan üzleti jellegű kapcsolata, amely:

´ a társaságban részt vevők sajátos érdekközösségét fejezi ki.

´ a tulajdonos(ok) személyi vagyonától elkülönült önálló szervezeti és ügyviteli mechanizmusokat hoz létre.

´ kötelező erejű szerződések keretében közös gazdasági vállalkozásra, ill. koordinációra irányul.

Az egyes társaságok közötti főbb különbségek:

- a társulással járó feltételek, következmények

- a társasági tevékenység jellege

- az alapítás körülményei, a bejegyzés kötelezettsége

- a felelősségi viszonyok

A társaságokban részt vevő tagok korlátlan vagy korlátozott felelősséggel tartozhatnak a társaság egészének működéséért. A kkt. esetében a társaság valamennyi tagja korlátlanul és egyetemlegesen felel a társasággal szembeni minden követeléséért, teljes személyes vagyona erejéig. A bt. legalább egy tagjának a felelőssége korlátlan és egyetemleges. A kft. tagjai ezzel szemben csak bevitt törzsbetétjük erejéig felelnek a társaság tartozásaiért, azaz korlátozott felelősséggel tartoznak.

Léteznek jogi személyiséggel nem rendelkező társaságok: a jelenlegi hazai formák közül pl. a bt. és a kkt.

- A részvénytársaság: ezekben valósul meg leginkább a tulajdonosi és a menedzseri funkciók szétválasztása. A társaság személytelen, a tulajdonosok kiléte jogilag közömbös: a rt. tagjai a társaság működéséért, ill. tartozásaiért részvénytulajdonukon túli felelősséggel nem tartoznak. A tulajdonosok elvben bármikor felmondhatnak a menedzsmentnek, ill. részvényeik eladásával lemondhatnak tulajdonukról.

Az egyes társasági formák lényegében a tulajdonlási viszonyok jogi kereteit rögzítik.

A vállalkozási formák előnyei és hátrányai:

Egyéni vállalkozás:

Előnyei:

´ az alapítás és megszüntetés egyszerűsége

´ áttekinthetőség

´ a vállalkozó függetlensége

´ az üzletmenetre vonatkozó nyilvános adatszolgáltatási kötelezettség hiánya

´ adózási kedvezmények

Hátrányai:

´ szerényebb nyereségszerzési lehetőség

´ a pénzügyi erőforrásokhoz jutás korlátozottsága

´ túlzottan sokoldalú követelmények a vállalkozóval szemben

´ korlátlan felelősség

´ a vállalkozás korlátozott élettartama

Társaság:

Előnyei:

´ egyszerű alapítás

´ adózási előnyök

´ tulajdonlási lehetőség nagyobb tőke nélkül

´ jogi védettség viták esetére

´ jelentősebb tőke és hitelforrások

´ a folytatás lehetősége tulajdonosváltozás esetén

Hátrányok:

´ személyi konfliktusok lehetősége

´ agresszív törekvés lehetősége az alkalmazottaknál a partnerségre

´ világos menedzseri felelősség hiánya

Részvénytársaság:

Előnyök:

´ a tulajdonosok korlátozott felelőssége

´ széleskörű tőkebevonási lehetőség

´ korlátlan élettartam

Hátrányok:

´ a nyilvános adatszolgáltatás kötelezettsége

´ az alapítás és megszüntetés bonyolult és költséges volta

´ adóhátrányok

II. A vállalat helye a társadalmi rendszerben

1. A vállalat társadalmi szerepe

A gazdaság: mint társadalmi létszféra, arra hivatott, hogy az elvileg korlátlan igények és a szűkös erőforrások közti ellentmondást minél hatékonyabban oldja fel. A hatékonyság követelményének megvalósításához elengedhetetlen a társadalmi munkamegosztás.

A specializáció megjelenése azonban szükségképpen és azonnal felveti a tevékenységcsere és a koordináció igényét.

A vállalat környezete az egész társadalom. Az ebbe a környezetbe való beágyazódását vizsgálva célszerű négy szférát megkülönböztetni.

- Kulturális szféra: a társadalom működésének legáltalánosabb vonásait közvetíti a vállalatok számára: ez a társadalmi normák, szokások, magatartási alapelvek szinte.

- Az alapvető intézmények szintje: azokat a szervezeti kereteket jelenti, amelyek a társadalom működését tartós működésükön keresztül rendezetté teszik, szabályozzák.

- Konkrét szervezetek és kapcsolatok szintje: az egyes vállalatok, szerződéseik, ezek szervezeti felépítése, a tranzakciók szabályozása, a szervezetek működési elvei alkotják.

- Operacionális szint, az egyes gazdasági tevékenységek szintje, az erőforrás-elosztás és -felhasználás, a kölcsönkapcsolatok világa.

1.1. Koordinációs mechanizmusok

Kornai János négy koordinációs szintet különböztet meg:

- Piaci mechanizmus: érvényesülésekor a szereplők egyenrangúak, kölcsönös előnyszerzés céljából, önként lépnek egymással kapcsolatba, a szabályok közös érdekre épülő betartásával. A kapcsolatok monetarizáltak, azaz pénzügyi alapon szerveződnek.

- Bürokratikus mechanizmusban: a szereplők kapcsolatát alá- és fölérendeltségi viszonyok szabályozzák. A cselekvésre jogilag szabályozott módon és mértékben utasítások késztetik a hierarchia alacsonyabb szintjén lévőket. A kapcsolatok lehetnek monetarizáltak, de nem feltétlenül azok.

- Etikai koordináció: esetén a szereplők egyenrangúak, önszántukból vesznek részt a folyamatokban. Az erre való késztetés lehet egyoldalú vagy kölcsönös, a viszonosság elvén nyugvó. Az etikai koordinációban a pénz közvetlenül nem játszik szerepet.

- Agresszív koordináció: szereplői nem egyenrangúak: a ,,koordinátor" nyers erőfölényére épül a szabályozás. A pénz megjelenhet, de nem szükségszerű.

A koordinációs mechanizmusok közötti kapcsolatok jellemzői:

- Bármely társadalomban az említett koordinációs mechanizmusok valamilyen keveréke jelenik meg, de többnyire azonosítható egy domináns koordináció.

- A piaci és/vagy bürokratikus mechanizmus tekinthető a modern társadalmak meghatározó és stabil szabályozójának. Mind etnikai, mind az agresszív mechanizmus megjelenik időlegesen és helyenként, de gyorsan ,,átmennek" valamelyikbe a másik két mechanizmus közül.

- Koordinációs vákuum nincs, amikor a másik három közül egyik sem működik valami miatt, megjelenik az agresszív koordináció.

1.2. A tranzakciós költségek és a koordináció

Tranzakciós költségelmélet: szerint ahhoz, hogy a gazdasági intézményrendszer hatékonyan szervezhesse meg a specializálódott szereplők közti tevékenységcserét, arra kell törekednie, hogy ennek a cserének a költségei a lehető legalacsonyabbak legyenek.

A koordináció eszköze a piaci tranzakciók esetén az ár, a szervezeten belül pedig a belső hierarchiával szabályozott hatalmi viszonyokra épülő utasítás.

Amennyiben a piaci csere tranzakciós költségeit zérusnak tekintjük, minden tranzakció a piacon fog végbemenni, egyenlőségen alapuló horizontális kapcsolatrendszer keretében. Amennyiben viszont ezeket a költségeket tiltóan magasnak tartjuk, akkor a piac egyáltalán nem kap szerepet, az egész társadalom egyetlen nagy, mindent szabályozó szervezetbe tömörül.

A piaci és a szervezeti koordináció optimális kombinációja ott fog kialakulni, ahol a piaci és a szervezeti koordinálás melletti tranzakciós költségek egyensúlyba kerülnek.

A kooperációs kapcsolatok: annyiban lépnek túl az egyedi kapcsolatokon, hogy a szereplők hosszabb távra, több tranzakcióra vonatkozó szerződéseket kötnek.

A stratégiai szövetség: keretében a szereplők nagyléptékű, a résztvevők számára stratégiai jelentőségű tevékenységekre nézve kötnek hosszabb távú megállapodást.

Közös vállalat: már a tulajdonosi jogok is a szerződés tárgyát képezik.

A koordinációs lehetőségek másik szélső pontja az új szervezetben történő összeolvadás.

A vállalatközi kapcsolatok fő típusai:

1.3. A társadalmi szükséglet és a fogyasztói igény

Amikor a vállalatgazdaságtanban fogyasztói igényről beszélünk, akkor az lényegében mindig a teljes gazdasági rendszerből valamilyen szempont szerint kiszakított társadalmi szükségletelemet jelent.

1.4. Érintettek és koordinációs mechanizmusok

A külső érintettek közül az első négy érintettcsoport főként a piaci mechanizmuson keresztül kerül kapcsolatba a vállalattal, az állami intézmények képviselik a bürokratikus koordinációt, míg a civil közösségek és a természeti környezet a legjellemzőbb, de természetesen nem kizárólagos hordozója az etikai koordinációnak. Az agresszív koordináció normálisan működő társadalmakban nem vagy csak nyomokban jelenik meg.

2. A piac és a piaci viszonyok

A piac: valamely jószágnak vagy szolgáltatásnak azokból a tényleges és potenciális vevőiből és eladóiból tevődik össze, akik csere céljából kerülnek egymással kapcsolatba. A csere az eladó és a vevő önkéntes szerződéskötésével, meghatározott feltételrendszer szerint megy végbe. A vevő ellenszolgáltatást ad azért, hogy megkapja a számára szükséges terméket vagy szolgáltatást.

A vállalat eladóként, vevőként, versenytársként és kooperációs partnerként jelenhet meg a piacon.

2.1. A piacra való belépés és kilépés

Egy piachoz tartozónak tekintjük azon termékeket, amely termékek egymással könnyen helyettesíthetők.

A piac földrajzi határai: azok a határok, amelyeken belül a vevők általában választhatnak vásárlásaik során, s amelyeken belül az eladók többnyire készek az árut szállítani.

2.1.1. A piacra lépés korlátai

- Állami szabályozás:

- egészségügyi előírásokkal növelhetik a belépéshez szükséges tőkekorlátokat

- technológiai követelményeket támaszthatnak

- korlátozhatják a beszerzési és értékesítési csatornákhoz való hozzáférést

- a szabadalmaztatási eljárás szabályozásával befolyásolhatják az új ismeretek terjedését

- preferálhatnak egyes piaci szereplőket azzal, hogy állami támogatásokhoz, kedvezményes hitelekhez juttatják őket

- vámokkal, kedvezményekkel segíthetik vagy akadályozhatják a lehetséges külföldi versenytársak belépését

- Méretgazdaságosság:

Bizonyos mennyiség alatt nem érdemes termelni, a méret növekedésével a fajlagos költségek csökkennek.

- Termékdifferenciálás:

Belépési korlátként jelenik meg, amikor a piacon benn lévő vállalatok márkanevükkel, hirdetésekkel, különféle szolgáltatásokkal és természetesen főként a fogyasztók igényeihez jól alkalmazkodó termékpolitikájukkal megszerzik maguknak a fogyasztók ragaszkodását, hűségét.

- Tőkeszükséglet:

Korlátja lehet a piacra lépésnek az is, hogy jelentős tőkét kell lekötni ahhoz, hogy a belépő versenyképes legyen. A kutatás-fejlesztés magas tőkeigénye és a megtérülés kockázata is számos esetben jelent belépési korlátot.

- Az elosztási csatornákhoz való hozzáférés:

Az értékesítési piac új szereplőjének meg kell győznie a kereskedőket, hogy az ő termékeit is tartsák készleten, ajánlják vevőiknek.

Különösen nehéz hozzáférni az olyan csatornákhoz, ahol a kereskedelmi vállalatot kizárólagossági megállapodás vagy márkanévhasználat köti a termelőhöz.

- A partnerváltás költségei

Olyan egyszeri költségek, amelyek akkor lépnek fel, ha a vállalat egy másik értékesítési vagy beszerzési csatornára áll át.

- Egyéb belépési korlátok:

A piacon lévő vállalatok előnyei a belépést fontolgató potenciális versenytársakkal szemben:

- Az újonnan belépő nem juthat hozzá a licenccel védett vagy más módon titokban tartott technológiai eljárásokhoz, termékjellemzőkhöz.

- Előnyök származhatnak a kedvező földrajzi elhelyezkedésből, az alapanyag-lelőhelyek birtoklásából: a piacon elsőként megjelenő vállalatok még a kereslet felfutása előtti alacsony piaci árakon juthatnak hozzá területekhez, nyersanyag-lelőhelyekhez.

- A régóta működő vállalatok átlagköltségeit csökkentik a felhalmozódó tapasztalatok, ez költségelőnyt jelent számukra. A termelési, forgalmazási körfolyamat sokszori ismétlődése begyakorolttá teszi a dolgozókat, korszerűbb termelési eljárások, új termékek kikísérletezését teszi lehetővé, és az irányítás módszerei is tökéletesednek.

- Ha a piacon lévő vállalatok várhatóan ellenséges magatartást fognak tanúsítani, s az újonnan belépőnek nincs elegendő tartaléka a támadások kivédésére, akkor különösen megfontolandó a belépés gondolata.

2.1.2. Kilépés a piacról

A piacról való kilépés legelemibb korlátja, hogy a vállalat a rendelkezésre álló eszközökkel csak meghatározott fogyasztói igényeket tud kielégíteni. Ezért vagy folytatja tevékenységét az adott piacon, vagy megszabadul eszközeitől, eladja őket. Ez nem könnyű feladat, a potenciális vevők köre rendszerint szűk, emellett az ilyen tranzakció lefolytatása lassú és költséges.

Hasonlóan kilépési korlátot jelent az emberi erőforrások konvertálhatóságának hiánya.

2.2. Árupiacok és erőforráspiacok

Árupiac: az a piac, ahol a vállalat a szükségletkielégítésre vállalkozik, ahol termelő- vagy szolgáltató tevékenységének eredményével megjelenik, ill. ahol a termeléshez szükséges erőforrások egy részét beszerzi.

A vállalat kétféle minőségben vehet részt a piacon: előadóként és vevőként. Így számára az árupiac kétfelé bomlik: az értékesítési piac, valamint az erőforrások piaca.

A vállalat az árupiac mellett vevőként lép fel a pénzügyi piacon, a munkaerőpiacon és az információpiacon.

A piacok típusai együttesen vannak jelen a piacgazdaságban, egymással összefonódva, egymást feltételezve.

2.3.1. A verseny

Két vagy több szereplő egymással szembeni előnyszerzésre irányuló, adott szabályok közt zajló tevékenysége. A verseny szabályait a gazdaság belső logikája mellett az állami szinten hozott törvények határozzák meg.

A verseny gazdasági jelentősége elsősorban abban áll, hogy olcsó és jó minőségű javak előállítására készteti a gazdasági élet szereplőit.

A verseny funkciói:

- Jóléti funkció: lehetővé teszi az egyéneknek mint fogyasztóknak, hogy saját szempontjaik szerint választhassanak a versengő eladók által kínált termékekből, azaz a lehető legnagyobb anyagi jólét következzen be.

- Allokációs funkció: abba az irányba befolyásolja, sőt kényszeríti a termelőket, hogy a rendelkezésükre álló erőforrásokat a fogyasztói igényeket kielégítő termékek termelésébe fektessék.

- Hatékonysági funkció: a fogyasztó pénzéért való küzdelem arra készteti a termelőket, hogy termékeiket a lehető legalacsonyabb ráfordítással állítsák elő.

A szereplők saját érdeküket követve kölcsönösen elfogadják a versenyszabályokat.

2.3.2. Az együttműködés

Két alapformája van:

- Pozitív, gazdaságszervező lépések:

Ezeket a kapcsolatokat az a várakozás hozza létre, hogy a közös akciók a piac egészét bővítik, a gazdasági rendszer hatékonyságát fokozzák, s így az akciók révén valamennyi érintett jól jár.

- A verseny tisztaságát fenyegető lépések:

A piaci szereplők mások rovására kötött kölcsönösen előnyös megállapodásai. Ezt a fejlett országokban jogilag szankcionálják, hiszen a piaci koordináció hatékonyságának csökkenéséhez vezet. Ennek ellenére szinte mindenhol meg-megjelenik, hiszen a piac bizonyos szereplőinek alapvető érdeke fűződik hozzá.

Az erőfölény önmagában nem büntetendő - csak az, ha a monopolista ezt az erőfölényt mások rovására, a versenyszabályozás keretein, tehát a jog korlátain kívül érvényesíti.

2.3.3. A vállalati hálók

Tágan értelmezve valamennyi üzleti kapcsolatban értelmezhető a háló - szűkebb, szokásosabb értelemben azonban a tartós együttműködésre épülő kapcsolatokra használják.

E hálózatokon belüli kapcsolatok szorosabb kapcsolatot jelentenek, mint az egyszeri piaci tranzakciók, de nem érik el a szervezeti hierarchiában létrejövő egymásra utaltság szintjét.

Relációspecifikus befektetés: olyan befektetés, amely épp a hálóba való belépés következménye, s amely a hálóból való kilépés esetén nem vagy nem azonos mértékben hasznosul.

Az, hogy a szereplők közül melyiknek kell nagyobb mértékű relációspecifikus befektetést megvalósítani, a hálón belüli hatalmi viszonyok függvénye. Aki erősebb, rákényszerítheti ezen befektetés terhét másokra.

A bizalom főként azért merül fel hangsúlyos tényezőként, mert a valóságos életben sem tökéletes szerződés, sem pedig tökéletes ellenőrzés nem lehetséges.

A bizalomnak három fő formája van:

- a szerződési bizalom, amely arra épül, hogy a partner valóban teljesíteni akarja vállalt kötelezettségét

- bizalom abban, hogy erre képes is

- bizalom abban, hogy külső problémák előfordulása esetén jó szándékú magatartást tanúsít

A hálózatok segítségével úgy lehet bővíteni a munkamegosztást, hogy az nem jár feltétlenül a tulajdonosi szerkezet módosulásával.

Klaszterek: egy adott földrajzi régióban található, azonos ill. összekapcsolódó profilú, magas versenyképességű vállalatok és más intézmények összekapcsolódott hálózata. Versenyelőny-teremtő ereje a tudás, a kapcsolatok és a motiváció koncentrálódásában van.

Ellátási láncok: egy adott fogyasztói igény kielégítésére szerveződő, egymással lineáris és vertikális kapcsolatban lévő vállalatokból állnak.

2.4. A piacok jellemzői - piactípusok

2.4.1. A hatékony piac

A piaci mechanizmusok: lényege, hogy azon tevékenységek, ill. termékek jövedelmezősége növekszik amelyekből a fizetőképes kereslethez képest a kínálat szűkösnek mutatkozik, s azon területek jövedelmezősége csökken, ahol túlkínálat keletkezik.

Hatékony piacok: az olyan piacok, ahol a nyereségnövelésre törekvő egyének és szervezetek tevékenységének hatására a kiugróan magas, extraprofit-szerzési lehetőségek hamar megszűnnek, s a befektetett tőkék megtérülési rátái gyorsan kiegyenlítődnek.

A hatékony piacok legjobb példái a tőzsdék. A tőzsdei árfolyamok szabadon mozognak a kereslet és kínálat változásainak megfelelően. Az információ minden piaci résztvevő számára hozzáférhető, áramlása rendkívül gyors, a nagyszámú eladó és vevő jelenléte biztosítja a tőzsde likviditását.

Mindez azt eredményezi, hogy hosszú távon rendkívül nehéz rendszeresen átlagon felüli profithoz jutni. Ugyanakkor - igaz jelentős kockázattal - rövid távon igen nagy nyereségre lehet szert tenni spekulációval.

A hatékony piacokon erős tendencia mutatkozik az azonos kockázattal járó befektetések jövedelmezőségének kiegyenlítésére.

2.4.2. Keresleti - kínálati viszonyok: a nyomásos és a szívásos piac

Nyomásos vagy vevői piac: azok a piacok, ahol a kínálat rendszeresen meghaladja a keresletet. A vevő van erőfölényben az eladóval szemben. A túlkínálat miatt az eladónak kell erőfeszítéseket tennie annak érdekében, hogy a vevő tőle, és ne mástól vásároljon.

Szívásos vagy eladói piac: hiánypiac, ahol a kereslet lényegesen és tartósan meghaladja a kínálatot, az eladók versenye helyett a vevők versenye alakul ki a rendelkezésre álló árucikkekért. Az eladók kényelmes magatartást tanúsítanak, a költség emelkedését áthárítják a vevőkre, nem törődnek a minőséggel és a választék bővítésével.

Kornai János igazolja, hogy a piac szívásos vagy nyomásos jellege egy-egy ország gazdasági és piaci erőviszonyait általában és tartósan jellemzi. Így a fejlett piacgazdaságokat általában nyomásos piac jellemzi, a tervutasításos rendszerekben viszont szívásos (volt) a piac.

2.4.3. A piaci struktúra és hatása a versenyre

A struktúra legfontosabb dimenziója a verseny szempontjából a piaci részesedés szerinti szerkezet.

A piaci szerkezetek:

A kínálati oldal szereplői	A keresleti oldal szereplői
	Sok	Kevés	Egyetlen
Sok	Tökéletes verseny	Oligopol kereslet (Oligopszónia)	Monopol kereslet (Monopszónia)
Kevés	Korlátozott (oligopol) kínálat	Kétoldalú oligopólium	Korlátozott keresleti monopólium
Egyetlen	Monopol kínálat	Korlátozott kínálati monopólium	Kétoldalú monopólium

2.4.4. A piacok földrajzi kiterjedése

- Helyi piacok: az árupiacok a kisvállalkozások számára alapvetőek.

- Körzeti piacok: a nemzeti gazdaságpolitikák, gazdaságfejlesztési koncepciók szempontjából alapvetőek. A körzetek kialakulhatnak spontán, szerves módon vagy állami szándékok alapján.

- Nemzeti piac: ezen a szinten találkozik a legmarkánsabban a piac és az állam gazdaságszabályozó szerepe.

- Regionális (nemzetközi) piac: jelentősége a gazdasági integráció különböző formáinak elterjedésével nagyon megnőtt, a nemzeti piacok bizonyos funkciói is erre a térre kerültek át.

- Világpiac: valódi jelentősége, a ,,globalizáció" következményei még csak napjainkban kerülnek felszínre.

2.5. A piac gazdaságszabályozó szerepe

Érvek amellett, hogy a társadalom egésze szempontjából is a piaci alapon működő gazdaság a legeredményesebb:

- A piaci mechanizmus dinamizálja a társadalmat.

- A piaci mechanizmusra épülő gazdaságban teremthető meg egyidejűleg a társadalmi létszférák nagyfokú önállósága és hatékony koordinációja. A piaci mechanizmusok közvetítő médiuma, a pénz úgy képes az egyes szférák közötti kapcsolatot megteremteni, hogy közben nem avatkozik bele az egyes létszférák sajátos belső folyamataiba, meghagyván a szférák függetlenségét.

- A piaci koordináció képes a társadalom más szférái számára is konzisztens szabályozási alapelveket nyújtani.

Minden modern társadalomban összefonódva működik a két stabil koncentrációs mechanizmus, s bár legtöbb esetben a piac a domináns, az állami szféra is nélkülözhetetlen szerepet tölt be.

3. Az állam gazdasági szerepe

Az állam: elvont fogalom, a tényleges gazdasági szereplők az intézmények, amelyek a vállalati szférával szemben eltérő jogosítványokkal rendelkeznek, s eltérő a kapcsolatuk jellege is.

3.1. Az állam gazdasági szerepvállalásának tendenciái napjainkban

Néhány olyan tényező, amely alapján az állami szerepvállalás csökkentése mellett lehet érvelni:

´ A jóléti államokban a hetvenes évek közepétől csökkent a gazdasági növekedés, ennek okaként sokan az állam által a gazdaságból kivont erőforrásokat jelölték meg.

´ Az állami szolgáltatások egyébként is alacsony színvonalúak voltak, alig jutottak a kitűzött célok közelébe. Az állami vállalatok működési hatékonysága szembetűnően a magánszféráé mögött maradt.

´ Erre az időszakra tehető, hogy végleg bebizonyosodott a maximális állami szerepvállalásra épülő ,,szocialista" rendszerek életképtelensége, reformálhatatlansága.

Az állam alapvető funkciói a modern társadalmakban a Világbank szerint:

- a jogi keretek meghatározása

- a gazdaságpolitika alakítása

- alapvető szolgáltatások és infrastruktúra létesítése

- a hátrányos helyzetűek védelme

- a környezet védelme

Az állami szerep növekedésére utaló tényezők:

- számos fejlett országban növekszik az állam szerepe az egyes társadalmi létszférák közti kapcsolatteremtésben, a nem piaci elemek növekedése következtében

- a humán tényezők előtérbe kerülése több területen erősíti az állami szabályozás szükségességét

- a társadalmi jólét növekedésével nőnek a reál infrastruktúra iránti igények, az ezek kielégítéséhez szükséges beruházások gyakorta nem jöhetnek létre állami szerepvállalás nélkül

- szervesül az állami és nem állami szféra kapcsolata, amely többdimenziós folyamat. Néhány területen jellemző az áruvilág visszaszorulása, az alternatív társadalomszervezési elvek ill. a civil szféra előtérbe kerülése, valamint a vállalkozási szféra részvétele nem gazdasági problémák megoldásában.

- a globalizálódás következtében egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a világ, pontosabban egyes régiók gazdasági integrációja, ill. az üzleti élet multinacionálissá válása sokkal gyorsabban halad előre, mint a politikai-társadalmi integráció, azaz az államberendezkedések jobban különböznek egymástól, mint az üzleti rendszerek

3.2. Az állami szerepvállalás szférái és a vállalatok

A modern társadalmakban az állam gazdasági szerepvállalása két fő szférára tagozódik: közvetlen gazdaságszabályozás; humán és reál infrastruktúra megteremtése.

A gazdaságszabályozás két dimenzióra terjed ki: a gazdasági rendszer (mechanizmus) szabályozására és a gazdasági folyamatok irányítására (gazdaságpolitika).

3.2.1. Gazdasági mechanizmus és gazdaságpolitika

Gazdasági mechanizmus: a gazdaság szereplői közötti kapcsolatok, a gazdasági folyamatok jogi és intézményi keretét jelenti.

Gazdaságpolitika: az állam gazdasági szerepvállalásának rövidebb távra szóló dimenziója, lényegében az állam hatalmi befolyásának érvényesítését jelenti a gazdaságban.

Az állam és intézményei által elérni kívánt célok csoportosítása:

- makroökonómiai stabilitás biztosítása

- az erőforrások elosztásának befolyásolása

- a jövedelemelosztás szabályozása

3.2.2. Az állami szerepvállalás és a vállalatok

Bármely adott vállalat számára az állami szerepvállalás tényezői lehetne:

´ korlátok, amelyeket nem lehet közvetlenül áthágni

´ olyan befolyásoló tényezők, amelyekre érdemes odafigyelni, mert figyelembevételükkel a vállalat eredményesebben tud mozogni az adott gazdaság közegében

´ olyan lehetőségek, amelyeknek befolyásolásával (lobbizással) előnyre tehetnek szert az ebben a szférában kevésbé eredményes versenytársakkal szemben.

A lobbizás - amennyiben az etikai szabályok betartásával történik - a gazdaság egészére is kedvező hatással lehet.

Az állam vállalatszabályozó szerepének három fő szférája:

- Vállalatszabályozás:

Az állami szabályozás irányulhat közvetlenül a vállalatok működésére: ennek eszközei az adók, a támogatások, bizonyos kötelező előírások, de ide tartoznak a vállalatalapításra, a társasági formákra vonatkozó jogszabályi feltételek is.

w Vállalatközi kapcsolatok szabályozása:

Az állami szerepvállalás másik területe a gazdaság szereplői közötti kapcsolatok szabályozása. Itt tulajdonképpen a vállalatok és külső érintettjeik kapcsolatait szabályozó eszközökről van szó. Tipikusan ide tartozik a versenyszabályozás, a helyi közigazgatás és a vállalatok kapcsolatainak szabályozása vagy a környezetvédelmi előírások.

- Vállalaton belüli viszonyok szabályozása:

A tulajdonviszonyokat szabályozó előírások, és a vállalati fúziókra vonatkozó szabályok pl. a tulajdonosokat, míg a foglalkoztatási jogszabályok a munkavállalókat és menedzsereket érintik elsősorban.

Az állam mint a vállalati működés érintettje:

- A fejlesztés támogatója. A modern állam egyrészt közvetlenül a vállalatnak nyújtott támogatással, másrészt kedvező, ösztönző környezet teremtésével segítheti az innovációt, a fejlesztést.

- Partner. Az állam résztulajdonosaként jelenhet meg a magánvállalkozásokban.

- Fogyasztó. Az állami megrendelések volumenükben jelentősek és számos magánvállalatnak jelentenek alapvető fontosságú piacot.

- Versenytárs. Az állami vállalatok mint piaci szereplők természetesen ugyanúgy részt vesznek a fogyasztói igénykielégítésben, a piaci versenyben, mint a magánszféra vállalatai.

3.2.3. Az állami vállalatok

Az állam különböző célok elérése érdekében dönthet úgy, hogy befolyásoló szerepét állami vállalat alapításán keresztül gyakorolja. Ilyen cél lehet:

- A kormányzati törekvések támogatása törvényileg szabályozott keretek között.

- Bizonyos közjavak mérsékelt áru előállítása vagy externáliák hatékony kezelése.

- Példamutatás, társadalmi légkör teremtése.

Az állami vállalatok több lényeges ismérvet tekintve különböznek a magánvállalkozásoktól:

- A legfontosabb a tulajdonos különbözősége. Az állami vállalatnál a tulajdonos nem konkrét személy, nem is világos szerkezetű testület, hanem az önmagában megfoghatatlan, intézményei által képviselt ,,állam". Így a tulajdonos jogán az állam különböző intézményei léphetnek fel, esetleg egymással nem összhangban lévő utasításokkal is.

- Az állami vállalatok sikerkritériuma rendszerint nemcsak pénzügyi, ill. profitjellegű. Eleve eltérő üzletpolitikai, árképzési szabályok érvényesülhetnek, amelyek gazdaságon kívüli tényezőket vesznek figyelembe.

- E vállalatok irányításában rendszerint erőteljesebb a dolgozói részvétel. Ennek országonként eltérő formái alakultak ki.

- Az állami vállalatok rendszerint a széles politikai nyilvánosság előtt működnek.

A modern társadalmakban helye van az állami vállalatoknak is - hogy milyen területen és milyen arányban, azt az egyes országok sajátosságai döntik el.

3.2.4. A globális gazdaság, a vállalatok és az állam

A gazdaság globalizációja: azt jelenti, hogy a gazdaság szereplői az egész világot egyetlen összefüggő gazdasági rendszerként fogják fel, döntéseiknél a világ egészére kiterjedő szempontokat mérlegelnek. A globalizáció fő hajtóereje a tőke minél nagyobb megtérülésre való törekvése.

A globális környezetet befolyásoló tényezők:

- Politikai dimenzió:

´ politikai stabilitás

´ politikai attitűd

´ a nemzetközi gazdasági kapcsolatok tényleges szabadsága

´ konkrét történelmi viszonyok

- Gazdasági dimenzió:

´ növekedési kilátások

´ makrogazdasági stabilitás

´ tőkemozgás szabadsága

´ árfolyam-politika, és minden más, aktuális gazdaságpolitikai tényező

- Technológiai dimenzió:

´ műszaki felkészültség

´ K+F stratégiák

´ az új technológiák elterjedési sebessége

- Társadalmi dimenzió:

´ kulturális különbségek

´ a tudomány és az oktatás elismertsége, társadalmi presztízse

´ kommunikációs akadályok áthidalásának nehézségei

(x)